Kattogás

Olvasgattam mostanában a mindfulnessről, aminek a magyar megfelelője a tudatos jelenlét. 

Ha csak a fele igaz lenne annak, amit ennek a módszernek a jótékony hatásainál felsorolnak, már megérné mindenkinek gyakorolni. Több helyen azt írják, hogy a mindfulness csökkentheti a stresszt, jótékony hatása lehet a testi és lelki egészségünkre, az immunrendszerünkre, szóval nagyjából olyan lehet ezek alapján, mint egy csodaszer. Ez mind jól hangzik, így hát felmerült bennem a kérdés, mi ennek a lényege, hogyan lehet elsajátítani és gyakorolni. 

Nos, a lényeg az, hogy bár a gondolataink elkalandozhatnak, kattoghat az agyunk elalvás előtt, de ha eleget gyakorolunk, akkor állítólag tudjuk csökkenteni ezt a kattogást. A gyakorlatban ez annyit tesz, hogy kezdjünk el figyelni a légzésünkre, s ha közben elkalandozik a gondolatunk, csak gondoljunk arra, hogy újra a légzésünkre kellene gondolnunk, alkalmazzuk ezt a gyakorlatban. Ugye milyen egyszerűen hangzik? Találtam viszont egy számomra szimpatikusabb praktikát is a mindfulnesshez: csokit kell enni, s arra kell figyelni. Olyan csokoládét válasszunk, amit még nem, vagy csak nagyon régen ettünk. Lassan kell elfogyasztani, hagyni kell, hogy elolvadjon a szánkban, meg kell figyelni az ízeit, s csak mindezek után lehet lenyelni. 

Nem tudom, hogy mi igaz a tudatos jelenlét jótékony hatásai közül, de a csokoládéevést máris elkezdem gyakorolni.