Esti okos

A minap a feleségemet azzal hívták fel telefonon, hogy kaphat jó pénzért olyan szolgáltatást vagy kütyüt – ez nem volt világos –, amelynek révén a nem okostévé is úgy fog működni, mintha okostelevízió lenne. Eszembe jutott erről a régi kabaréjelenet. A hiszékeny autóvásárlót minden fölösleges kiegészítő megvásárlására rábeszélte a dörzsölt eladó. Vett a kocsi hátuljára is visszapillantó tükröt, hogy amikor tolat, közben lásson előre is. 
Egy szóval sem állítom, hogy a párom átverésre gyanakodva utasította vissza az ajánlatot, amivel egyébként egyetértettem. Azért nem vagyunk hajlandóak modernizálni a tévénket, mert lassan semmi értékelhetőt nem találunk a reklám- és sorozatfolyamba ágyazott műsortöredékek között. Lehet persze – ahogy mondani szokás –, hogy a mi „készülékünkben” van a hiba, de mi inkább sétálni szoktunk az esti főműsoridőben. 
A nemrég készült kerékpárúton járva nézzük – örömmel látjuk, hogy még van ilyen – a réten futballozó lurkókat. Az akácoson átvágva az erdei túrák hangulatát éljük át. Az autópálya felüljárója alatt a forgalom dübörgése felidézi az egykori távoli, szép utazások emlékét, a hatalmas kertészet dísznövényeinek tengere pedig gyönyörködteti a szívünket-lelkünket. Közben mindenféle okosságokról beszélgetünk kikapcsolódásként a nap végén, okostévé nélkül. Néha persze hátra-hátranézünk, mert kerékpáros akad még esténként is az úton. Lehet, hogy a visszapillantó tükör azért itt is jól jönne? 

(Főoldali képünk illusztráció, forrás: Shutterstock)