HEOL

Gyerekkorunkban még természetes volt, hogy föld nem maradhatott műveletlenül. Tavaszonként a kiskertekben zsenge palánták erősödtek, nem színpompás cserjék nyiladoztak a zöld gyepen. Persze, tudat alatt valahol mindenki sejtette, ez inkább ősi ösztön, nem valós termelés, ami mérhető jövedelem-kiegészítést eredményezhet a zsebkendőnyi kertek terméséből, de azért mindenkinek nyugodtabb volt a lelke. Egy kellemes tavaszi napon úgy tűnt, a kapa végén görnyed a fél ország.

Az azóta eltelt húsz év alatt megtanultuk: csak azért, hogy dolgozzunk, nem érdemes földet túrni. Mert versenyképes lehet-e akár árban, akár minőségben a kiskerti vetemény a nagy tételben érkező mediterrán gyümölcsökkel, zöldségekkel szemben? Mennyit spórol a gyakorló háziasszony a napi két szál répával vagy egy marék borsóval, ha a vetőmagárakat, a vízdíjakat és az esetleges permetek árát összeadjuk, az emberi munkaerőt nem is számolva?

Most pedig jön az agrárközmunka program. Az egyik faluvezető utána számolt a „közmunkás répa” árának: a bruttó 71.800 forintért foglalkoztatott, nettóban 47 ezret hazavivő közmunkás bére járulékokkal együtt 90 ezer. Tíz közmunkás esetén a foglalkoztatás 900 ezer, s akkor még a vetőmagról, a vízről, a vegyszerről nem szóltunk. Mindezt rávetítve a répára azt jelenti, nagyjából 1000 forintért lehet kilóját háztáji körülmények közt megtermelni.

Sebaj, a kedve ettől még senkinek se menjen el. Kicsi lesz, kukacos és húsárban mérik, de legalább ezt is magunknak kerestük.