HEOL

– Dr. Ternyák Csaba érsek úrtól vehette át a kitüntetést, ami az érsekség és az egri főiskola jó kapcsolatának is szól. Messzire nyúlnak vissza az együttműködés szálai?
– Az épület 250 esztendővel ezelőtti, tervasztalon történt véglegesítése visszavonhatatlan nyom. Egerben a felsőoktatás hosszú távon sem választható el a katolikus egyháztól. A kapcsolat végigkísérte a teljes két és fél évszázados időszakot.

  Dr. Hauser Zoltán: A nemzetiségi hagyományok ápolásában és fenntartásában örömmel veszek részt. FOTÓ: ÖTVÖS IMRE

- Látszólagos fordulat volt 1949, a pedagógiai főiskola Debrecenben, az egri tanítóképzés helyére történt megalapítása. Ekkor szűnt meg a jogi képzés és a felsőkereskedelmi iskola a Líceumban. A tanítóképzésben rossz pályára állító időszakról beszélhetünk. De a könyvtár mindig itt volt, még akkor is, amikor a legminimálisabb volt a párbeszéd az állam és az egyház között. Az 1989-es változások érthető módon nagy lendületet adtak a kapcsolatnak. Elindultak a tárgyalások, még az akkori főigazgató idején a hittanári képzés beindításáról. A Líceum tulajdonviszonyainak rendezése pedig olyan jelentőségű volt, mint maga az épület.

– Egerben gyorsan és példamutató módon állapodtak meg. Minek köszönhető ez?
– Dr. Seregély István érsek úrral kifejezetten konstruktív, mélységesen előremutató megbeszélések folytak. Az Eszterházy hagyatékot maximálisan tiszteletben tartó partnerrel találkoztunk, ez elvezetett a megállapodáshoz. A főiskola vállalta, hogy nem csak megőrzi az épület állapotát, hanem mindent elkövet annak fejlesztése érdekében is. Az együttműködések később is tovább bővültek. 

Hosszas előkészítő munka után 2007-ben – az uniós csatlakozásunknak is köszönhetően – adódott az alkalom, és mi megragadtuk a lehetőséget az épület felújítására. A Líceum egészének korszerűsítése sikerrel teljesült. Dr. Ternyák  Csabar érsek úr alkotó közreműködése nélkül ez nem valósulhatót volna meg! A főiskolán, a városban, az egyházmegyében mindenki boldog és elégedett ezzel a teljesítménnyel. Mi pedig hálásak vagyunk a sorsnak, hogy tudásunk legjavát adva ebben közreműködhettünk.

– Mivel foglalkozik, amikor nem az intézményt vezeti?
– Az egri rektor a felsőoktatásban szakmai közéleti ember is. Elsősorban a pedagógusképzés, tanárképzés működésével, megújulásával, korszerűsítésével kapcsolatos munkákból vállaltam és vállalok országos szerepet. A Magyar Rektori Konferencia elnökségi tagja, pedagógusképzési bizottságának elnöke vagyok illetve voltam, a főiskolai tagozat elnöki feladatait is ellátom az utóbbi években. A felsőoktatás fejlesztésének, működtetésének szakmai kérdései Eger határán túl is kifejezetten érdekelnek. Gyakran kapok szakértői, bizottságvezetői feladatokat is.

– De azért a szakmai, közéleti munkát nem tölti ki minden percét?
– Természetesen van más is az életemben, mint a beosztásomból fakadó elkötelezettségek. Elsősorban a család körüli teendők és a családdal való törődés tölti ki az időmet: a feleségem és három gyermek, még él az édesanyám, van két húgom, de a feleségem családtagjai is közel állnak hozzám. Sok mindent megbeszélünk, kíváncsiak a véleményemre, én pedig szívesen működök közre az életük alakításában. Gyakran vagyok a szülőfalumban. Károlyfalva (Karlsdorf) egy zempléni sváb falu. A nemzetiségi hagyományok ápolásában és fenntartásában örömmel veszek részt, amit nagyon fontosnak tartok.

– Egerben mindenki tudja, hogy „borászkodik”.
– Szülőfalumból, a Tokaj hegyaljáról hoztam a szőlő és a bor iránti elkötelezettségem. Itt ehhez jó táptalajt leltem, így az elmúlt két évtizedben egyre nagyobb mértékben lettem részese – egyetlen szóval kifejezve – a borkultúrának. Ez nekem kikapcsolódást jelent, úgy hogy tudom azt is: az egri emberek jelentős részének a boldogulása szempontjából a bor jelentősége mérhetetlenül nagy. Nem utolsó sorban a borral való foglalkozás szinte naponta találkozást jelent apám emlékével, aki sajnos már több mint két évtizede nincs fizikailag a közelemben.