HEOL

Istenben bízok, mondja Misi a hajléktalan, amikor azt kérdezzük, hogy miként lehet átvészelni ezt nagy hideget. Idejének nagyobbik részét az utcán tölti, koldul egy keveset és csak este megy be a szállóra. Az éjjeli menedékhelyen meleg van ugyan, de a teremtőben való bizalom ott is elkél: sok elbicsaklott élet keserve zsúfolódik össze kis helyen ezeken a fagyos napokon. Nem baj, ha van kire támaszkodni legalább lélekben.

Akinek háza, otthona van, az is megszenvedi a fogcsikorgató februári telet. Mondjuk a hatvanezer forintos gázszámla, vagy a hetente eltüzelt tíz-tizenötezer forintnyi akácfa miatt. Bár akinek ilyen gondjai vannak, összeteheti a két kezét. Jutott ugyanis gázra, tűzifára. Hiába a saját otthon ugyanis, ha nincs miből begyújtani. Márpedig igen sokan didergik át ezeket a nehéz éjszakákat rétegesen felöltözve, fejbúbig húzott paplan alatt.

Az emberéletekre figyelni hivatott szervezetek pontosan érzékelték is a probléma súlyát, amikor is egymás után adták ki közleményeiket. Ezek közös mondanivalója: figyeljünk azokra, akikről feltételezhetjük, hogy nem tudnak fűteni ebben a rendkívül zord télben. Amelyik önkormányzat tehette, fát adott néhány rászoruló családnak. Egerben legutóbb hat familiának jutott egyenként ötmázsányi ingyen tüzelő, de nem is a számuk, a gesztus a lényeg.

Rendkívülinek tituláljuk a hideget, ami nem is az. A tél már csak olyan, hogy mínuszok járják. A szegénység az ami nem megszokott. Noha píronkodva a fagyokra fogjuk a bajok eredetét.