HEOL

A Göncz Árpád által aláírt oklevél sokáig a jegyzői iroda falán függött. Ez a dokumentum tanúsította, hogy az akkori köztársasági elnök 1992. január elsejével várossá nyilvánította Lőrincit. Az avatóünnepségre akkor február közepén, ma húsz esztendeje került sor.

Nagyon kellett ez a rang a két traumát átélt településnek. A korábban több mint tízezres, társult nagyközségtől elszakadt Zagyvaszántó, és hosszú csatározás után függetlenedett Petőfibánya is. Lőrinci lélekszáma azonban így is meghaladta a hatezret, amellyel Heves megye ötödik legnagyobb helysége volt. Ám csak második nekirugaszkodásra nyerhették el a városi címet.

– Először 1988-ban merült fel a várossá válás lehetősége, de magasabb helyről megsúgták, hogy fölösleges próbálkoznunk – eleveníti fel a történetet Varga Antal, aki a rendszerváltozás előtt tanácselnökként, később polgármesterként vezette a községet. – A helyhatósági választások után röviddel úgy gondoltam, ismét megpróbálhatnánk. A képviselő-testületben akadtak, akik bírálták az ötletet, de a többség támogatott. Dr. Kara Pál, a Belügyminisztérium akkori közigazgatási államtitkára hozta el a várossá nyilvánítás dokumentumát.
Megadták a módját az avatásnak.

– Az időjárás is velünk együtt örült azon a február 15-i szombaton – folytatja Varga Antal. – Ragyogó napsütésben mentünk a templomba a zászlószentelésre, majd a selypi iskola felújított tornatermében megtartott ünnepségre. Az Egri Helyőrségi Zenekar játszott, a szózatot pedig Blaskó Balázs egri színművész szavalta el. A tájház megnyitása, az első helyi újság megjelenése, a lőrinci alkotók munkáiból megnyílt kiállítás, koncertek és egyéb kulturális rendezvények szerepeltek a programban.

– Hogyan viszonyultak az itt élők a várossá váláshoz...? – gondolkodik el az egykori polgármester. – A többség örömmel fogadta, de akadtak fanyalgók is. Utóbbiaknak azt mondtam, hogy ez nemcsak rang, hanem lehetőség is. Ez rövid időn belül beigazolódott, hiszen Lőrinci az intézményeivel, az okmányirodával és az egyéb hatósági feladatok vállalásával igazi körzetközponttá vált nemcsak a helybeliek, hanem a környéken élők megelégedésére is.

E szavakhoz csatlakozik utódja, Víg Zoltán mai polgármester is. Ő az egyetlen olyan tagja a jelenlegi városvezetésnek, aki a rendszerváltozás óta folyamatosan a képviselő-testület munkájának részese.

– Annak idején örültem a kezdeményezésnek, de bevallom, voltak félelmeim is – emlékezik. – Kár tagadni, hogy falusias környezetből kellett magasabb szintre jutni. Varga Antal elkezdett egy folyamatot, amit mi tovább csiszolunk. Az eredményeket mindenki láthatja, ezekre büszkék is vagyunk, de akad még tennivaló bőven. A nehézségek ellenére tovább kell fejleszteni az infrastruktúrát, és nem mondunk le nagyobb álmainkról, így a sportcsarnokról és az uszodáról sem.