HEOL

– Az Egri Bikavér fehér párjának keresztapjaként elárulja, hogyan jutott eszébe az Egri Csillag elnevezés?
– Ez egy érdekes megközelítés, keresztapának eddig még senki nem nevezett. Mikor értesültem a névadási versenyről, rövid idő alatt legalább húsz vagy harminc ötletet azonnal összegyűjtöttem, igen sok névvel pályáztam. Az Egri Bikavérről és a város történelmi múltjáról igyekeztem asszociálni, így született meg az Egri Csillag. Arra számítottam, hogy olyan név kell, ami a borászok szerint is méltó lehet az egri borhoz, kifejezheti annak nagyszerűségét, de a hagyományokat is tükrözi. Az Egri Csillag elnevezés szerintem azért is szerencsés, mert visszautal a Bikavér elnevezésének eredetére is.

  Szabó Gergő nemcsak győzelmére, hanem az egri borokra is büszke. Ahol csak teheti, népszerűsíti is a hegyvidék nedűit. Fotó: Lénárt Márton

– A névadásban fontos szerepet játszott, hogy milyenek a hegyvidék borai?
– Igazából csak a névadásra koncentráltam. Azt mondják, a borfogyasztáshoz meg kell érni. Korban már én is ott tartok, hogy tudom értékelni egy-egy bornak a jó tulajdonságait. Én az utóbbi két évben kezdtem ismerkedni a hazai borokkal, és ezt tudatosan az egri nedűkkel kezdtem.

– Mint kiderült, az Egri Csillag másoknak is eszébe jutott. Miért éppen ön aratta le a babérokat?
– Úgy tudom, 17-en pályáztunk ezzel a névvel, de az én pályázatom érkezett meg leghamarabb a hegyközséghez. A név nem teljesen az én szellemi termékem, hanem egy markáns egri fogalom továbbgondolása. Talán ezért is jutott eszükbe többeknek is, de ugyanezen ok miatt is lehet az Egri Csillag egy szerencsés választás, ugyanis szinte máris egy bevezetett márkanévről van szó. Mindazonáltal nagyon örülök annak, hogy én adhattam nevet az Egri Bikavér fehér párjának. Online médiával foglalkozom, a szövegírás a munkám révén nem áll messze tőlem.

– Mi lesz a sorsa a névadásért járó 300 palack bornak?
– Most a szüleim egri háza alatt lévő kicsi pincében vannak. Ez a legjobb hely a boroknak. Gondoltam már arra, hogy szervezek egy borpikniket a barátaimnak, amihez még keresem a megfelelő helyszínt. De az is eszembe jutott: írok egy blogot, aminek a kerettörténete ez a 300 palack lesz. Beszámolnék a kóstolásukról, annak élményéről, nem szakmai, hanem inkább laikus szemmel.

– Érez most valamiféle küldetéstudatot, hogy népszerűsítse az egri borokat?
– E borokra minden egri büszke lehet, így én mindig is ezeket a nemes italokat pártoltam baráti körben. A budapesti barátaimmal már borvacsorán is jártunk Egerben. A magam eszközeivel – például a tervezett bloggal – továbbra is azon leszek, hogy népszerűsítsem a borvidéket.

– Egerben született, itt nőtt fel, most Budapesten él. Mikor és miért hagyta el a megyeszékhelyet?
– A húszas éveim elején kisvárosnak éreztem Egert, ahonnan jó messzire, először Új-Zélandra, majd Londonba mentem. Haza már a fővárosba jöttem, ahová most a munkám köt. Két-három hetente látogatom meg a szüleimet, de mindig tudom, mi zajlik ott, sőt nem tartom kizártnak, hogy egyszer ismét Egerben éljek. Mindig jó érzés látni a város szépségét, nyugalmát, rendezettségét.