HEOL

Hosszú percekig forgatom a kezemben a gyerek télikabátját. Tönkrement a cipzár. A cserére  jómagam soha nem vállalkoznék, egy új kabát 10-15 ezer forintnál kezdődik. A tél vége még messze van. Kapom a telefont. Végighívom a rutinosabb barátnőket. Kiderül: mindenkinek a noteszében, vagy a telefonjában ott lapulnak a kincset érő telefonszámok: a ruhajavítóé, a suszteré, a táskák „doktoráé.”

Másnap reggel körútra indulunk Egerben fotóriporter kollégámmal. Kis műhelyeket keresünk, ahol ruha-cipőjavítással foglalkoznak. Barócsi Ildikó, az egyik ilyen üzlet tulajdonosa azt meséli, hogy nyolc éve nyitotta meg a kis családi üzletet. Mivel eredetileg varrónőnek tanult, úgy gondolta, szerencsét próbál. A családtagok hitték is, meg nem is, hogy a ruhajavításból meg lehet élni. Ildikó bebizonyította: ha meggazdagodni nem is, de szerény jövedelmet mindenképp elő lehet teremteni e tevékenységgel. Az idő őt igazolta. A válság pedig – ha úgy tetszik – kifejezetten kedvez a hanonló jellegű vállalkozásoknak. Ildikó azt mondja: az utóbbi időben az a legszembetűnőbb változás, hogy a tehetősebb réteg tagjai is egyre gyakrabban nyitnak be az üzletbe. A régi ruhát méretre szűkíttetik, vagy betoldatnak az anyagba, a nadrág ülepét befoltoztatják, kicseréltetik a zipzárt, a szoknyákat, pantallókat felhajtatják, leengedtetik.

Kacsó Sándor kétszer két méteres egri, belvárosi javítóműhelyében évszaktól függetlenül egymásnak adják a vevők a kilincset. – Két óra múlva kész... – jegyzi meg egy betérő hölgynek, aki csizmát hozott sarkaltatni. Az 57 éves cipészmester szerint a jó minőségű cipőt mindig is megbecsülték az emberek. Manapság pedig százszor is meggondolják, hogy újat vegyenek, vagy megjavíttassák a régit. Tény: egy rendes, jól ápolt bőrlábbeli évekig használható. Egy új sarok, egy javított talp pillanatok alatt elkészül, és takarékosabb megoldás, mint új cipőt venni.

Bővebben a Heves Megyei Hírlap keddi (01. 31.) számában