HEOL

Az állatokat Markeszné Farkas Magdolna fogadta be. A kertes háznál muskátlik, hatalmas telek csordogáló patakkal. Idilli környezet Eger külterületén, Almárban.
– Itt voltak kikötve egy akácfához, naponta egyszer jött hozzájuk a gazdájuk, de csak egy marék szénát és zabot hozott. Azt is csak az egyiküknek és ha a másik is oda akart menni enni, azt ütötte – meséli Magdolna.

  Markeszné Farkas Magdolna örömmel befogadta a lovakat, eteti, gondozza, szereti őket. Fotó: Ötvös Imre

A Vidám Mancsok Állatvédő Egyesület közbenjárásával kiderült, hogy a lovak tulajdonosát márciusban eltiltották az állattartástól. A történetet Botka Tímea egyesületi elnök meséli.
– Még 2008-ban fedeztünk fel egy lovat Egerben a Rozália temető fölötti telken, borzasztó körülmények között. Rövid láncon, egy kiszáradt fához volt kötve, víz, élelem és védett hely nélkül állt szegény állat egész nap a napon. Lesoványodott, ápolatlan testét sebek borították. Akkor a ló gazdája aláírta, hogy bár a tulajdonosa ő marad, de az egyesület máshol helyezheti el az állatot. Sajnos a megfelelő gondoskodás ellenére egy év múlva elpusztult a jószág.

Botka Tímea, a Vidám Mancsok Állatvédő Egyesület vezetője szerint nem először „gyűlik meg a bajuk” a lótartó egri férfival.
– Tavaly tavasszal az elpusztult helyett új lovat vásárolt, amit még szörnyűbb körülmények között tartott – ecseteli az állatvédő. – A saját ürülékében állt, a lánca olyan rövidre tekeredett, hogy a fejét sem tudta lehajtani. Éhségében a korhadt fa kérgét rágta. Itatónak egy koszos kád volt kitéve, benne mocskos, sárga színű víz. Sovány volt, a testét sebek borították. Az önkormányzat munkatársa, aki velem együtt érkezett a helyszínre, majd' elájult a látványtól. Panaszt tettünk a jegyzőnél, ekkor tiltották el a férfit az állattartástól.

A lóra aztán Almárban találtak rá,  egy másik jószággal együtt a vasúti sínek mellett egy fához kikötve, élelem és ivóvíz nélkül. A közelben lakók vittek nekik ennivalót. A közelben él Markeszné Farkas Magdolna, aki állattenyésztő és állategészségőr. Kis hídon vezet át a patak túloldalára, s közben elmondja, hogy örömmel befogadta a lovakat, eteti, gondozza, szereti őket. A látvány valóban megnyugtató. Az állatok nagy területen mozoghatnak kedvükre, nyugodtnak tűnnek és bár élelemben sincs hiányuk, a bordáik még mindig kilátszanak.  

– Mióta nálunk vannak, kezdenek lenyugodni, hagyják, hogy a gyerekek is simogassák őket – meséli Magdolna. – De amint meglátják a gazdájukat, nem lehet bírni velük. Láthatóan félnek tőle, hátracsapják a fülüket, nyugtalanok lesznek, menekülnek előle.
Magdolna azt mondja, ezért nem is szívesen engedi a közelbe a gazdájukat, de nem sokat tehet.
Az egri polgármesteri hivatalban megtudjuk: a lovak gazdájának valóban megtiltották, hogy a város területén állatot tartson.

– Azóta vett egy másik lovat is, de kivitte Noszvajra, ám ott nem tudott megegyezni az állatok tartásáról, így visszahozta őket Egerbe. Nem koboztuk el tőle a két lovat, hanem ideiglenesen elhelyeztük őket a befogadó családnál – mondja dr. Vincze István, Eger aljegyzője. – Maradhatnának továbbra is ott, de ezt a lótulajdonos férfi nem akarja, mert látogatni szeretné az állatokat, csakhogy a befogadókkal eléggé elmérgesedett a viszonya. Abba beleegyezett, hogy megnézi a mezőkövesdi állatmenhelyet, és ha minden jól megy, jövő héten odaszállítjuk a lovakat. Akkor hozhatja el onnan őket, ha megfelelő tartási körülményeket biztosít a számukra a saját telkén, karámot épít nekik, gondoskodik a kielégítő ellátásukról. Ezt  is vállalta.

A gazda tagadja a bántalmazást

Gábri József, a lovak tulajdonosa kevésbé árnyaltan fogalmazva ecseteli: igaztalanul vették el tőle az állatait. Tőle, aki egész életében jószágokkal dolgozott, és nem bántotta egyiket sem.
– Az első lovamat is elvitték tőlem, aztán meg is döglött a kezeik alatt. A mostaniakat is összeverték, aztán meg lefényképezték – ecseteli, megjegyezve: ráadásul az állatvédők mindenféle badarságokat terjesztenek róla.
– Hétfőn visszük a lovakat Mezőkövesdre, ott látogathatom őket, aztán egy hónap múlva hozom őket vissza Egerbe. A telken már kész van a karám, be vannak ásva az oszlopok, csak körbe kell keríteni – mondja, aztán egy füst alatt meginvitál az osztálytalálkozójára.