HEOL

Kedves Barta Katalin!
A megye legszegényebb, a Dél-hevesi-kistérségének időseit gondozó intézményéről semmi hír?
Csáki Zsiga vagy Balázs Feri nem mondott semmit? Vagy itt öregek sincsennek? Vagy a hevesi embert ne érdekelje, hogy milyen lehetősége van a rászorultnak?
Vagy írta volna Katika azt, hogy nem nyilatkoztak lapzártáig, vagy nem válaszoltak az SMS-re sem, ahogyan mostanában a kényes kérdéseket szokta kezelni az illetékes!

Nekem a szociális otthon kifejezés nem tetszik. Azt az érzést kelti többekben, hogy aki ilyen helyen él, az nem kell a családjának.
Sokan nem tudjuk megtenni, hogy ápoljuk magatehetetlen szülőnket, mert dolgoznunk kell szinte mindhalálig, nekem pl. 64 éves koromig.
Idősek otthona, nevezzük inkább igy.

Kedves pm!
Nem igazán szoktam kétszer szólni, egy témához, de ha már utaltál az írásomra.
Mennyire jól látod. Minden elfogultság nélkül kijelenthetem, hogy az öregekkel való törődés olyan látszat tevékenység, kényszerből.
Ehez kapcsolódóan: megjött a nagypapa nyugdíja, s a politikus unoka vette át a postástól. Papi! Gyere megjött a pénzed! Odahívja a nagy tükör elé és felmutatja az öregnek. Látod azt ott a tükörben? Na az a tiéd, ez pedig a kezemben a hatalomé, a gondoskodásért.
Ne értse magára senki, mert ez csak egy viccz.
A tény, hogy a politikusoknak is van nagypapi és nagymami, s egyszer talán-talán eszükben jut a törvényalkotáskor...

2
Általában a szociális otthon választ. Megnézi a nyugdíjat, bankbetétet, ingatlant stb...de sok intézmény a lenyúlt vagyon ellenére sem teljesíti azt az ellátási szintet, amit a szerződésben foglaltak. Az állam néhány évvel ezelőtt úgy döntött, hogy az eltartás esetén felmerülő költségeket ráterheli a vérszerinti örökösre (a nyugdíj 80 százalékát a tartásdíj összegéig kell kipótolni, ha az nem fedezné egészében). Ezek után felejtsük is el az állam segítő kezeit. Bár ez a kéz nem mindig ilyen fukar. Pl. egy elítélt estében érdekes mód bőkezű. Egy elítélt eltartása napi szinten kb 10 ezer forintjába kerül az államnak. Aki ledolgozta a fél életét, annak pedig sokszor a nyugdíja sem elég arra, hogy méltósággal haljon meg.
Tehát a szebb jövő szerintem : a korai és hirtelen halál. Ez jó az államnak (nem kell nyugdíjat fizetni utána), jó a családnak (1 teherrel kevesebb), de legfőképp jó az elhunytnak.

Addig semmi gond, amíg magukat el tudják látni.
De, amikor el jön az idő, sokan választják a szociális otthont, le véve ezzel terhet a gyerekek nyakából.
Hiszen a megélhetéshez szükséges munkahelyet nem lehet feladni, ha már van...
Csak, hogy az anyagi támogatások különbözetét (a szociális otthonokba való helyezéshez) nem minden család tudja felvállalni.
Ehhez lenne szükséges az állami támogatások kiterjesztése, természetesen a családok anyagi helyzetének mérlegelésével.
Talán az öreg kornak is jön majd egy szebb jövő?
Addig is álmodunk szépeket, a múlt fiatalságunkról, s egyszer csak megbékélünk csendben és így talán mindenkinek jobb lessz...

Így tessen kérem megöregedni... Ledolgozni egy életet (nekik még volt hol), hozzájárulni a GDP-hez, a TB-hez, a mindenkori politikusok Kanári-szigeteki nyaralásához, és közben ugye nem elfelejteni arról is gondoskodni, hogy ne legyen az ember magatehetetlen, segítségre szoruló, s ezzel együtt kisnyugdíjas, mert, ha már termelő tevékenységet nem tud folytatni, akkor már senkit nem érdekel, él-e vagy nem...