HEOL

Az öt-öt személyes csapatok tagjai fehér, illetve sárga mezben léptek pályára. Szívük fölött a két ország címere, alatta pedig a kétnyelvű felirat: „Hra nás spája” – „A (játék) sport összeköt.” A mez hátoldalán pedig a Magyarország-Szlovákia – Slovensko-Madarsko felirat díszelgett.

– Miután mindkét csapatban szlovák és magyar játékosok is vannak, így nem lesz ilyen vagy olyan győztes. A mérkőzés nyertese az a több tízmillió ember, akik egy nagy család tagjaiként a barátság és a békesség hívének tekintik magukat – mondta Dubovsky László, a szlovákiai Tornalja polgármestere, akit nálunk a Sláger Rádió „Dubcek” néven elhíresült kommentátoraként ismerhetnek.

Erre a ma lezajlott barátságos labdarúgó-mérkőzésre Ivád polgármestere invitálta meg szlovák és magyar kollégáit.
– Határon innen és túl minden magyar és szlovák embert mély aggodalommal töltenek el a közelmúlt viszályt okozó eseményei. A józanul gondolkodók számára egyértelmű, hogy a szélsőségesek által mesterségesen szított feszültségnek nincs köze a béke- és nyugalomszerető emberek valódi érzelmeihez – jelentette ki Ivády Gábor, aki a mérkőzés előtt testvértelepülési megállapodásról szóló szándéknyilatkozatot írt alá Tornalja polgármesterével. Ezt követően együtt tűzték ki a szlovák nemzeti lobogót az ivádi polgármesteri hivatal homlokzatán lévő magyar és uniós zászló mellé.

A két nép barátságát szimbolizáló mérkőzés Vámos Tibor FIFA-játékvezető sípszavára kezdődött el. Az egyik kapu őre Pál László, Pétervására polgármestere, a másiké Betyik János, a szlovákiai Tiba önkormányzati képviselője volt, a labdát pedig a környező, illetve a határon túli települések vezetői, testületi tagjai kergették kétszer húsz percen át. A csarnok karzatán és a palánkok mellett ceredi, drávapiski, terényi, mátraballai, váraszói, szajlai, ivádi, pétervásárai, valamint apátújfalui, starnai, lenkei, rugyai, hanvai, feledi és tornaljai szurkolók bíztatták a játékosokat, akik egymást váltva léptek pályára.

Köztük volt a szlovák anyanyelvű Michal Turis, az ezer lakosú Hanva egyik képviselője is.
– Falunkban fele-fele arányban élnek magyarok és szlovákok, de soha nem volt köztünk ellentét. Most is együtt jöttünk ide, hogy példát mutassunk a békességről – mondta a homlokát törölgető férfi.

Hasonlóképpen vélekedett a tibai Betyik János is, aki úgy tippeli, hogy náluk 70:30 arányban oszlik meg a magyar és szlovák ajkú lakosság, amelynek tagjai példásan élnek egymás szomszédságában.
– Civilként, s egy-egy kisebb közösség vezetőiként azt szorgalmazzuk, hogy a politikának kell megoldania a dunaszerdahelyi mérkőzés kapcsán felerősödött konfliktust, amelynek semmi köze a sporthoz – értettek egyet a határ két oldalán élők.

A mérkőzést a fehér mezesek nyerték 15:9-re a szintén szlovák és magyar játékosokból álló sárgák ellen.
– Nagyon sportszerű volt a játék – kommentálta a meccset a pekingi olimpia focidöntőjén partjelzőként közreműködő játékvezető. S tegyük hozzá, hasonlóan sportszerű volt a közönség is: nem volt fujjolás, anyázás, uszító transzparens. Olyan nyugodt hangulat volt, amilyennek minden focimeccsen, sport- és hétköznapi találkozón lennie kellene mindkét oldalon.