HEOL

A haszonállatok vagy a kutyák tartására szigorú rendelkezések vonatkoznak, de a méhészkedés kevesbé szabályozott, függetlenül attól, hogy milyen veszélyt rejthet például a méhészet szomszédságában élők számára.
– A telekszomszédom még május közepén tíz kaptár méhet hozott, és mivel erősen allergiás vagyok a méhcsípésre, lehetetlen helyzetbe kerültem. Kértem az önkormányzatot, hogy segítsenek, mert a rovarok szó szerint akár az életemet veszélyeztethetik – elevenítette fel a történteket a Petőfi út 50. szám alatt élő visontai asszony.

A jegyző ekkor arra kötelezte a méhészt, hogy azonnal szállítsa el a kaptárakat. Az indoklásban szerepelt, hogy a szomszédasszonynak orvosi igazolása van arról, hogy milyen életveszélyt jelent számára a méhcsípés, ami miatt azonnali orvosi ellátásra szorulhat. Mindezek miatt „szobafogságra” van ítélve, az ablakot sem meri kinyitni. A kaptárak viszont ott maradtak a szomszédban, sőt egy héttel később még újabb 9 érkezett. Egy újabb bejelentésre a jegyző ismét felszólította a méhészt, hogy tegyen eleget kötelességének, és vigye el a telkéről a méheket, mert azok már a járókelőket is zavarhatják.

  Ha nem piszkálják őket, ezek a derék szorgos állatok nem bánatanak senkit - állítják a méhészek.

– Számomra teljesen érthetetlen, hogy a második bejelentés után a jegyző a nagy sárra hivatkozva meghosszabbította a kaptárak elszállításának határidejét – mondta a visontai panaszos. – Jártam a polgármesternél is, aki megígérte, hogy a képviselők tárgyalnak majd a méhek kitiltásáról, de úgy tudom, az előterjesztés el sem jutott a képviselő-testületi ülésre.
Hegedűs Hajnalkától, Visonta jegyzőjétől megtudtuk: az önkormányzatot nem érheti vád, hiszen a rendelkezésére álló 22 nap helyett birtokvédelemre hivatkozva még a panaszbejelentés napján kiadta a határozatot a méhek elszállításáról.

– Amikor a méhész nem tett eleget a felszólításnak és újabb kaptárakat hozott, felvettük vele a kapcsolatot, és kiderült, hogy az újabb „szállítmány” érkezéséig a postán még nem kapta meg a határozatot. Később pedig a májusi esőzések és a telkén lévő hatalmas sár miatt húzódott el a kaptárak elvitele – tette hozzá a jegyzőnő. – A helyi képviselők bizottsági ülésen tárgyalták az esetet, de mivel az önkormányzatinál magasabb szintű jogszabály lehetőséget ad bárki számára a méhészkedésre, helyben nem korlátozhatjuk azt semmilyen rendelettel.

A panaszos szomszéd mondandója után kíváncsiak voltunk a bepanaszolt méhész véleményére is. A férfi – aki nevét nem szívesen látná viszont – elmondta: négy éve akácvirágzáskor minden májusban csak két hétre viszik a fia méheit a visontai telkére. Éppen ezért nem érti, hogy telekszomszédja miért éppen most tett panaszt ellene. Ráadásul a fiának a méhészkedés mindaddig megélhetési forrás volt, amíg nem talált magának állást.
– A két porta között egy viszonylag magas fal húzódik, de ha a szomszéd kérte volna, akkor húzok a tetejére sűrű szövésű hálót vagy nádfüggönyt, hogy ne szálljanak át hozzá a méhek. Ha nem piszkálják őket, ezek a rovarok nem támadnak. Rajzáskor a méhlegelőre járnak, ami a kert végében van, és onnan hordják a nektárt. Egyébként mi a garancia arra, hogy épp az én méhem csípi majd meg valamikor a szomszédot? – vélekedett a méhész, aki portálunkon keresztül felajánlotta a méhcsípésre allergiás asszonynak, hogy ha azzal segíthet neki, hogy megvásárolja a méhszúráskor beadandó gyógyszerszettet, akkor erre is hajlandó.

Hasonló esetekben – a jogi szabályozás szerint – két megoldás kínálkozik: az „ellenérdekelt felek” a jószomszédi viszonyra alapozzák kapcsolatukat, és megbeszélik, majd megoldást keresnek problémájukra. Vagy ha ez nem sikerül, akkor a bíróságtól jogi úton kérhetnek orvoslatot.