HEOL

– Sajnos Amerikába kell utaznom – mondja mosolyogva az Egerben élő Janyik János. – Tudom, sokan örülnének, ha eljutnának a tengeren túlra, de én ezt nem terveztem. Mégis utaznom kell, ha azt szeretném, hogy az életem gyökeresen megváltozzon.

Az előzményekről azt kell tudnunk, hogy a 35 éves férfi középiskolás koráig kosárlabdázott, futott, kerékpározott, aztán 18 éves korára már az is nehézkessé vált számára, hogy felszálljon az autóbuszra. Az orvosok egy alattomos betegséget, izomdisztrófiát diagnosztizáltak nála, ami egyre emészti szervezetét, életenergiáját. A folyamat megállítására, pozitív irányba terelésére sajnos eddig még nem volt képes senki. Magyarországon öt kórházban járt, külföldön is próbálkozott a gyógyulással, de csak tanácstalanul, széttárt karokkal fogadták. Természetgyógyászokhoz járt, alternatív gyógymódokat próbált ki, de egyik sem hozott átütő sikert. Az eltelt csaknem két évtizedben számos könyvet elolvasott, ami ezzel a betegséggel foglalkozik, és mindent megtett azért, hogy javuljon az állapota.

Az Egri Közgazdasági Szakközépiskolában érettségizett, és többféle munkakörben dolgozott. Volt autóhűtő-javító, taxi-diszpécser, biztosítási ügynök, gitároktató, s eladó egy ABC-ben. Aztán 1995-ben leszázalékolták. Gondolható, mit jelentett ez egy fiatal srácnak, aki egy beatzenekar oszlopos tagjaként is ténykedett.

- Két év kesergés után sikerült kijutnom a mélypontról – folytatja a történetét János. – Szeretek dolgozni, így könnyen találtam munkát. Eleinte betanított munkásként, aztán minőségellenőrként tevékenykedtem, majd megváltozott munkaképességű emberek munkahelyi elhelyezését és ügyeit intéztem. A noszvaji Medicin-Liget Egészségmegőrző és Gondozó Alapítvánnyal 2007-ben kerültem kapcsolatba, jelenleg náluk dolgozom, ez az egyik munkahelyem, a másik egy szőnyeggyártással foglalkozó kft.

Nyilvánvalóan az alapbetegsége is közrejátszott abban, hogy a fiatalember súlyos lábtörést szenvedett, ami négy hónapra ágyhoz kötötte. Alig épült fel, s kezdett ismét járni, amikor „sikerült” a másik lábát is eltörnie. Most már a felesége, Krisztina segítségével újra képes közlekedni.

– A feleségem hallássérült, jelbeszéddel, szájról olvasással kommunikálunk – mondja János. – Akkor ismerkedtünk meg, amikor már beteg voltam. Tudatosan kerestem olyan embert, akivel kölcsönösen segíthetjük egymást. De nemcsak ebben rejlik a szövetségünk ereje. Szerelmesek lettünk és vagyunk egymásba.

A fiatalembert mindig vonzotta a számítástechnika, s egy patronáló cég által, amellyel azóta is megmaradt a kapcsolatuk, hozzájutott egy számítógéphez. Ennek különösen akkor érezte hasznát, amikor a balesetei után hónapokon át szobafogságra ítéltetett.

– Hihetetlen, hogy az internet mennyire kinyitotta előttem a világot – említi boldogan. – Tarthattam a kapcsolatot az ismerősökkel, információkat, ismereteket szerezhettem. Így találtam rá a San Franciscó-i gyógyító központra, ahol segíthetnek rajtam. A terapeuta csoport olyan betegségek gyógyítására specializálódott, melyeket a hagyományos, klasszikus értelemben vett orvostudomány gyógyíthatatlannak, kezelhetetlennek titulált. Náluk szeretnék legalább 2 hónapot eltölteni, kezeléseken részt venni, tanulni, tapasztalatokra szert tenni, és lehetőséget kapni arra, hogy életem második 35 évét már teljesebben, egészségesebben élhessem. A tapasztalatomat itthon továbbadnám, hogy sok-sok ember megszabaduljon az életét megkeserítő fizikai és lelki problémáktól. Sokan nem is gondolják, milyen közel vannak a gyógyuláshoz. Én tudom!