HEOL

– Ugye nem először jár Egerben? Láthatóan otthonosan mozog.
– Gyerekként és a gyermekeimmel is voltam már jó párszor, míg a zenekarommal, az Emil RuleZ!-zel a főiskolai napokon léptünk fel.
 
– Viszonylag sokat szerepel mostanában. Celebnek tartja magát? – Értelmezésem szerint a celeb olyan ismert személy, akinek azon kívül, hogy ismert, nincs teljesítménye. Én tudok mást is azon kívül, hogy ismernek. Sok mindenből kiveszem a részem: kapcsolatban vagyok a fővárosi biciklistákkal, de emberjogi- és romaügyek is érdekelnek.

– Most is ez a téma. Szívügyének érzi?
– Úgy gondolom, Magyarországon jelenleg ez a legfontosabb. Szociológia szakon végeztem, és liberálisan gondolkodó, értelmiségi emberként mindig is foglalkoztatott. Társadalmi szempontból az országot leginkább szétfeszíteni képes probléma az, hogy egyáltalán cigánykérdés van. Ezt tehetségtelenül próbálja mindegyik kormányzat megoldani, a lakosság pedig azt gondolja, ezt a vezetőknek kell megoldani.
 
– A Heti Hetes-ben sem rejti véka alá a véleményét. Nem fél, hogy egyszer megüti a bokáját?
– Igyekszem ügyelni rá, hogy úgy fogalmazzak, az emberileg sose legyen sértő. Egy szórakoztató műsornak mindig az volt a szerepe, hogy a feszültséget levezesse, igazságokat mondjon ki vicces formában. Ha én azt mondom, a nagypártok pénztárnokai között megállapodás van arra, hogy bármilyen magyar beruházásból miként juttatnak vissza kampánycélra pénzt, azért az nem egyenlő egy humoros formájú ál-levéllel, amit legutóbb is írtam Orbán Viktor nevében Barroso-nak.

– Igen, az nagyon népszerű videó azóta is az interneten.
– Ez nem hiszem, hogy ugyanaz a kategória, mintha én valakit a bíróságon vádolnék meg bármivel. Nyilván ennyiben azért dörzsölt és ravasz vagyok, és nem lépem át a határokat. A bokámat annyiban szoktam megütni, hogy nem tartozom sehova, de ezt nem bánom, szeretek független lenni. Szabad vagyok, és ez nekem mindennél többet ér.

– Egy időben a Főpolgármesteri Hivatalnál is dolgozott sajtóreferensként. Mi a véleménye a mai magyar sajtóról?
– Szerintem szervilis, és nagyon öncenzúrázó. Ebben jelentős szerepe van a mindenkori politikai elitnek, amely rátelepszik az újságírókra. Nem nagyon akadnak igazi kérdések, mert nagyon buták a politikusaink, és azt gondolják, ha nincsenek igazi kérdések, akkor az igazság nem derül ki. Ezzel szemben, ha volnának igazi kérdések, akkor lenne lehetőségük igazi válaszokat adni. Ez hosszabb folyamat lesz, amíg kialakul. De mindig kettőn áll a vásár.
 
– A Csillag Születik tehetségkutató-műsorban zsűritag. Milyen a másik oldalon ülni?
– Ez egy adok-kapok játszma. A műsort azért vállaltam el, mert ez egy másik szerepkör, és nem a politikával kell foglalkozni, hanem lehet örülni a tehetségeknek. Nagyon tudok örülni, ha valakiben a tehetségnek egy kis szikráját is meglátom. Szívesen adok neki sok pontot, hajrá, felőlem győzzön. De csak akkor lehet belőlük valaki, ha ezt a lehetőséget kihasználják. Ha tanulnak, ha el tudják viselni, hogy egy éven keresztül senki sem hívja fel őket, aztán elmennek valahová fellépni és megbuknak. Ebből tanulhat és újra talpra állhat. Ez egy nagyon hosszú folyamat, ami nem rajtunk, zsűritagokon múlik.

– Most saját élményeiről is beszélt?
– Nem a saját élményeimet mondtam el, nem volt olyan rögös a pályám. Viszonylag későn, 33 évesen léptem először színpadra. Az az igazság, hogy nagyon jó vagyok.

– Ezt jó, ha tudja magáról az ember…
– Abban, hogy soha nem vállaltam olyat, amit nem tudok. Mindig olyat csináltam, amiben tudtam, hogy verhetetlen vagyok. Nyilván nekem is előfordultak bukásaim, meg rossz időszakaim, de a tehetség hosszú folyamat eredménye, nem egy adott pillanaté.