HEOL

Mialatt Schumacher és társai a Hungaroringet tesztelték, tőlük egészen távol, egy Ivád nevű településen is fontos derbire készültek. Idén második alkalommal szervezték ugyanis a Batyus Galoppot, a tavalyi sikeren felbuzdulva.

  Ivády Gábor (balra) visszakapja a vándorkupát a tavalyi győztestől. Fotó: Gál Gábor

Az eseményről persze tudni kell, hogy itt minden kifordítva történik. A parkoló a helyszín legtávolabbi részén van, s ha ki akarunk jutni, újra körbe kell menni. A híres futam során a célból kell a startba eljutni, s mindenkinek 1 perc 10 másodpercet mér az óra. A zsűri a verseny után ül össze megbeszélni a szabályokat. Teszik mindezt a "korrupciós sátorban". A kupa értékes. A tetején egy aranyozott bárány díszeleg, s a talapzaton ott az áthúzott felirat: A hónap géplakatosa. (Valójában csak az Ivádi Szent Grálként emlegetik a helybeliek a magasztos ereklyét.)

A verseny előtt mindenki levezethette dühét a pörölynél. A hatalmas pusztítógép alatt tört a mobiltelefon, s minden, ami a hétköznapokban bosszúságot okozott tulajdonosának. A gyerekek kedvence a Nagy csobbanás nevű gép volt. Egy medence fölött ülő gyermek szárazsága múlt azon, a többiek eltalálják-e kislabdával az adott célt. Általában addig ment a játék, míg valaki el nem találta, így szinte minden gyermek fürdött.

Az igazi megmérettetés, természetesen maga a galopp volt. Elsőként Nagytőke település tolta végig a tőkés talicskát a gyepen, mialatt a "Nagytőkéről jöttünk ide, a jókedvünk hoztuk íme" című - valószínűleg előző napokban megírt - szerzeményüket dalolták. Mondhatjuk sikerrel. Másodjára a sajókeresztúriak vesszőfutása mosolyogtatta meg a népes közönséget. Harmadikként az ecsédiek tolták csattogós lepkéiket, adtak elő rögtönzött, autentikus koreográfiát. Őket a bélapátfalviak követték. Az eltévelyedett mikulások még Ivády Gábort, a helyi polgármestert és főszervezőt is megkoronázták. Az újdonsült uralkodó országalmáját igazságosan elosztotta gyermekei között. A jóféle jonatánból jutott mindhárom lurkónak.

A címvédő szomolyaiak nem bízták a véletlenre. Volt vonulás, nóta, a polgármester cigányasszonynak öltözve vezette népét. A markaziak bőgőmasinával indultak, s fordultak vissza. Ők voltak az egyetlenek, akik a startnál kezdtek (kockáztatva a kizárást is). Azt mondták szeretnek veszélyesen élni. A balatonkenesei hulladékszállító volt talán az unkium, az épített jármű, bár ezt is Frédi és Béni módszerrel hajtották. A Magyar Televízió tudósítói is beneveztek, bár a repülőszőnyeget kézi erővel kellett reptetni. Tüzes vasalót cipeltek a magyarhertelendiek, az egyetelen civil induló, a helybéli egykori alpolgármester id. Tarr Zoltán egy kereket hajtott. A házigazdák előtt két kompolti hölgy futtatott egy oroszlánt. A jószág plüssből volt.

A sort természetesen az ivádiak zárták: ők egy "ökomenikus és multikulturális pacsizásra" hívtak mindenkit. Így a jelenlevők bepacsizták őket a célból a startba. A szakmai zsűri maga sem tudja milyen szabályok alapján, de gyenge korrupcióval Nagytőkét hirdette ki győztesnek. A tévések vándorbirkával és egy jó tudósítással indultak haza.