HEOL

Ivády Gábor, a Lehet Más a Politika országgyűlési képviselője, az észak-hevesi Ivád régi-új polgármestere nevét jól ismeri az ország. Négyszáz lelkes kis faluját ezernyi ötlettel próbálta az elmúlt években helyzetbe hozni, több-kevesebb sikerrel. Azt azonban kevesen tudják, hogy az ismert politikus két kisgyermek (az ötéves Zsombor és a háromesztendős Misi) édesapja is egyben. Ez a legkedvesebb hivatása. A napokban jelent meg Gyerekszem című kötete, amelynek társszerzője Zsombor fia. A kötet születésének körülményeiről, az apai szerepről kérdeztük.

- Kétlaki életet él a család. Pest és Ivád között ingáznak. Hogy tudják ezt összeegyeztetni?
- Egy ideje valóban elég pörgős az életünk. Tavaly év végén döntöttem úgy, hogy társadalmi megbízatásban folytatom a polgármesterséget, mellette Pesten vállalok munkát, hogy gondoskodni tudjak a családról. Béreltünk egy lakást, így hét közben a fővárosban élünk és dolgozunk, a hét végén jövünk haza Ivádra, amit imádnak a gyerekek. A kicsik viszonylag könnyen megszokták a pesti tempót, de a hét végén már alig várják, hogy a szabadságot jelentő Ivádra érjenek.

  Ivády Gábor: Gyerekszem című kötete a napokban jelent meg a könyvesboltokban. Október 12-én Budapesten mutatja be az érdeklődőknek. Fotó: Gál Gábor

- Mesélne a fiúkról?
- Két nagyon eltérő személyiségű gyerekről van szó. Zsombor rendkívül energikus, ha a kezét fogva sétálunk, lépten-nyomon ráncigál. Megállás nélkül beszél, beszél, beszél. Érzékeny, minden változás megviseli. Vele ellentétben Misike egy hároméves kis Buddha. Nyugodt, kiegyensúlyozott, derűs és nagyon könnyen létesít kontaktust bárkivel.

- Honnan jött a Gyerekszem című kötet ötlete?
- Két éve a karácsony előtti hetekben a feleségem, Ágota arra kért, hogy legalább egy hetet csak a családdal töltsek. Kikapcsoltam a telefonokat és „szót fogadtam”. Ekkor figyeltem arra oda, hogy az akkor hároméves Zsombor egészen más szemmel látja a világot, mint mi, felnőttek. Feljegyeztem néhány gondolatát, a kérdéseit a gyermeki érzelmekről, és általában a világról. A Scolar kiadó karolta fel az ötletet, és sikerült Takács Marival, a kiváló illusztrátorral is megállapodnunk. Két hete került a kezembe a frissen nyomtatott könyv, és mondhatom: soha semmire nem voltam ilyen büszke, mint erre a kötetre.

- Mit szólt Zsombor, a társszerző a közös produktumhoz?
- Nagyon érdekes volt a reakciója. Ahogy belelapoztunk a könyvbe, rácsodálkozott arra, hogy két éve miket mondott. Sok dologra már nem is emlékezett. Egy rossz álmot megörökítő képnél pedig nem volt hajlandó továbbhaladni. Sok szempontból tanulságos volt e kis kötet megjelentetése. Tudatosult bennem, hogy az életben vannak soha vissza nem térő pillanatok, amelyeket érdemes megragadni. A percek sokszor értelmetlenül, felesleges harcokkal gurulnak el. Csak az igazán fontos dolgokra érdemes koncentrálni. Ilyen a család, amely számomra az egyetlen biztos menedék. A gyerekek bölcsességéről nem is beszélve...

  Az új kötet borítója.