HEOL

Ritka, ha valaki háromnegyed évszázada házas. Márpedig a füzesabonyi Bocsi Sándor és felesége, Jenyó Ágnes 1937-ben fogadott örök hűséget egymásnak.

Az idős házaspár együtt töltött éveinek szép számához természetesen még szebb életkor társul: Ági néni idén tölti be a 94. életévét, Sanyi bácsi pedig a 99. esztendejét tapossa. És, köszöni szépen, a korához képest jól van.

– A baráti társaságomban, a kollégáim közül senki sem élt ilyen sokáig –  mondja Sanyi bácsi. – Az egészségem jó. Csak a lábaim fájnak, meg a kezeim remegnek és rossz az egyik szemem, hályog van rajta.

Arcvonásai azonban nem tükrözik az egy híján 100 évét, ráncokat alig látni rajta. Az étvágya is jó. Feleségének sajnos kevésbé jó az egészségi állapota.

– Ő nehezen akar enni, de lassan azért elfogyasztja, amit a lányom ad nekünk – meséli neje helyett is és elmagyarázza, hogy a nagyobbik lányuk, Irén velük él, de a másik lányuk, Mária és a többi családtag is gyakran jön látogatóba. Mindkét gyermekük betöltötte a 70-et, a dédunokák közül is van, aki már a 28. évében jár. Irén és Mária azt is elmesélik, hogy édesanyjuk ügyes, talpraesett, kedves és beszédes asszony volt mindig. Háztartásbeliként a családdal, a kerttel foglalkozott, az utóbbi időben azonban már kevésbé kommunikatív. De a kertbe még kimegy egyedül is. Sanyi bácsi viszont még 98 évesen is elültetett 15 diófát és a szőlőt is metszegeti.

  Az összetartozás őszinte érzés. Hetvenöt éve volt a kézfogó. A kezek ma is összekulcsolódnak FOTÓ: ÖTVÖS IMRE

– Nap közben tévét nézek, pihengetek, kimegyek az udvarra, nézegetem a fákat – sorolja. – Én csináltattam a házat, én telepítettem a szőlőt. Szép rózsafák voltak az udvaron, orgona még most is van.

Sanyi bácsi ezeket is nagyon szereti. Lányai azt mesélik, volt, hogy egy fába oltott be három színt. De nemcsak a kertről, hanem az életéről, a vasútnál töltött időkről is szívesen beszél. Azt is elárulja, hogyan ismerte meg a feleségét.

– Katona voltam Gyöngyösön és Alsóvadászra voltam kihelyezve 4 hónapig – emlékszik vissza. – Ott a legények rábeszéltek, hogy menjünk el a szomszéd faluba, mert bál van. De nem volt bál, ezért elmentünk másik faluba is. Végül Felsővadászon kötöttünk ki. A kocsmába mentünk be, ahol megismerkedtünk több helyi fiúval, és az egyikük mondta, hogy bemutat egy szép lánynak.

Így ismerte meg Sanyi bácsi Ági nénit és előfordult, hogy lóháton, sőt, biciklivel látogatott el hozzá Füzesabonyból.

– Akkor még csak udvaroltam – emlékszik vissza. – A szomszédból elkértem a kerékpárt és 100 kilométert bicikliztem. Elindultam hajnalkor, de akkor még köves utak voltak. Miskolcra beértem, ott meg kilyukadt a gumim, de az utamba esett egy gumijavító. Aztán még aznap vissza is kerékpároztam, hajnali 3 körül értem haza. Amikor Erdőtelken vásár volt, anyámmal ketten elindultunk malacot venni. Volt időnk beszélgetni az úton, és ő beszélt rá, hogy házasodjak meg – folytatja Sanyi bácsi, aki aztán meg is kérte Ági néni kezét. Csakhogy ő majdnem meggondolta magát, még levelet is írt erről Sanyi bácsinak. Végül mégis házasság lett a dologból, méghozzá immár 75 éve tartó.