HEOL

– „Úgy játszik, hogy az ember szeméből kicsordulnak a könnyek.” E szavakkal ajánlotta a figyelmünkbe Önt dr. Bereczné dr. Huszár Éva, a Kápolna Községért Közalapítvány kuratóriumának elnöke. Mióta zenél?

– Négyesztendős koromtól. Nyolcévesen kerültem fel Kápolnáról a fővárosba, a Rajkó Zenekarba, pontosabban a zenekar Tálentum Zeneművészeti Iskolájába, először előkészítősként. Ez egyben általános, zenei és tánciskola is, a műfajokat illetően széles spektrummal. Tizennyolc évesen végeztem, Budapesten a Rákóczi Ferenc Gimnáziumban szereztem érettségit. Az érettségi révén a zenei végzettségem felsőfokúnak minősült.

– Aztán visszajött Kápolnára?
– Még néhány évig nem. Mivel osztályelső és iskolaelső is voltam, átkerültem a profi Rajkó Zenekarba. Itt két esztendőn át ösztöndíjasként, majd még egy évet főállásban zenéltem.

– Mégis otthagyta...
– Egyrészt nem érte meg, mármint anyagilag, másrészt úgy éreztem, ha hazatérek Kápolnára, itt talán jobban ki tudok nyílni, jobban meg tudom mutatni magam. És be is jött, amit gondoltam. Játszom klasszikus zenét, szalonzenét, népzenét, cigányzenét, mindent. Sok helyen megismertek, sok helyre hívnak. Azt ki kell emelnem, hogy nagyon sokat köszönhetek Bereczné Éva néninek és a fiának is, dr. Berecz Kálmán kápolnai polgármesternek, illetve Gonda László zenetanárnak, aki felkarolt engem, a legtöbbször vele játszom együtt.

– Hol hallhatjuk?
– Például Egerben, a kis Dobó téren, hetente kétszer-háromszor, bár itt már lassan vége a szezonnak, jön az ősz. De zenélünk például a Hotel Koronában, a Művészetek Házában, aztán Salgótarjánban, meg számtalan más helyen, falunapokon, céges rendezvényeken, lakodalmakon. Kápolnán legutóbb egy jótékonysági estet tartottunk egy helybeli beteg gyermek javára. Ott van egy saját cigányzenekarunk, három generáció muzsikál együtt, apámmal és nagyapámmal szoktam játszani.

– Ezek szerint vannak családi hagyományai a zenének.
– Persze. Otthon kezdődött minden. Aztán a család szorgalmazta azt is, hogy Budapesten tanuljak. Bár, amennyire visszaemlékezhet az ember a nyolcéves korára, azt hiszem, én is szerettem volna... Nagyon sokan jelentkeztek, napokon keresztül tartott a felvételi, végül tízen kerülhettünk be...

– Melyik a kedvenc hangszere?
– Az alapvető a hegedű. De megtanultam gitározni, bőgőzni, brácsázni is.

– Kápolnáról tudjuk azt is, hogy közcélú foglalkoztatottként dolgozik...
– Részt veszek a közmunkában, egyáltalán nem szaladok el, ha valami fizikai teendő akad.

– A jövő tervei?
– Hát, ezek elsősorban a zenével függnek össze. Szeretném, ha mindenfelé megismernének, ha mindenkinek megmutathatnám, mit tudok. A faluban pedig rábeszéltek arra is, hogy induljak önkormányzati képviselőjelöltként. De inkább térjünk is vissza a zenéhez, a közeljövőről említhetek egy konkrétumot: szeptember 10-én este hét órától Egerben, a Hotel Eger konferenciatermében lesz egy komoly jótékonysági rendezvény, művészkollégákkal, színészekkel, barátom és tanárom, Gonda László a szervezője. A program ingyenes, ám adományokat elfogadunk, egy tizenhat éves daganatos beteg zaránki fiú javára ajánljuk fel a szórakoztató műsoros est bevételét.