HEOL

Négy évvel ezelőtt született egy törvény, ami szerint úgy kell összeállítani a gyerekek órarendjét, hogy az alsós tanulóknak egy-egy napra ne kelljen három kilónál több könyvet suliba vinniük. Szabályozás tehát van. Csak éppen senki nem tartja, tartatja be, és senki nem is ellenőrzi. A pedagógusok - érthetően - nem feltétlenül kilóra mérlegelnek az órarend összeállításakor.  Arégiós, vagy az országos oktatási hivatalok szintén nem gondolják úgy, hogy nekik kellene a napot az iskolatáskák méricskélésével kezdeni. Bakonyi Lászlótól, az Oktatási Hivatal Országos Központjának elnökétől megtudtuk: valóban nincs senki, aki ellenőrizné, hogy a kisdiákok hány kilós iskolatáskával közlekednek.

– Úgy emlékszem, az ÁNTSZ kezdeményezte a táska súlyáról a jogalkotást. Azt pedig, hogy kinek lenne kötelessége a szabály betartatása, én sem tudom. Talán az iskola és a tanár feladata lenne. De jó hír az, hogy a tankönyvek folyamatos újraakkreditálása során kitétel lett az ár mellett a súly feltüntetése is – tette hozzá az elnök.

A témával kapcsolatban megkerestük Egerben az ÁNTSZ-t, ahol azt a választ kaptuk, hogy bár hallottak róla, hogy a fővárosi kollégáik már kampányszerűen mérték az alsósok iskolatáskáját, de ők még soha nem végeztek ilyen feladatot. Sőt még egyetlenegy szülőtől sem érkezett hozzájuk panasz azzal kapcsolatban, hogy túl nehéz az iskolatáska.  

Lehet, hogy mondvacsinált a probléma? Ha igen, akkor érthetetlen, hogy minek a jogi szabályozás. Hogy mégis van valami alapja, annak beszédes bizonyítékai a mindennapokból könnyedén beszerezhetők. A 23 kilós, első osztályos Tamás például - akinek anyukája nem volt rest megmérni a pakkot - négy és fél kilós táskával jár iskolába, a második osztályos, 27 kilós Niki hátizsákja pedig – ha könnyebb napja van, mert nem kell magával vinnie a testnevelésórára a tornafelszerelését – átlagosan öt kilogrammot nyom. Ha a kislánynak tesiórája is van, akkor 7–8 kilóval birkózik meg az iskolába és hazafelé menet.

– A túlterheltségnek szerintem az az oka, hogy egy-egy tantárgyhoz négy-öt könyvet, munkafüzetet is magukkal kell vinniük a gyerekeknek, pedig nem is használják mindegyiket az órákon. Képtelenség is lenne, hogy az írni és olvasni tanuló kicsikkel negyvenöt perc alatt mindegyik könyvben megoldjanak legalább egy feladatot – vélekedik egy egri édesanya, aki örül annak, hogy másodikos lányát a nagymama kíséri mindennap az iskolába, mert így szó szerint leveszi a gyerek válláról a terhet.

A szülők beleszólhatnak

– Célszerű lenne, ha nem a tanévkezdés második hetében, hanem rögtön az első napokban lenne a szülői értekezlet, mert akkor egyeztethetnénk a tanárokkal, hogy mit kell feltétlenül magukkal vinniük a gyerekeknek, és melyek azok a könyvek, amelyeket karácsonynál előbb nem használnak. Szerencsésnek tartom, hogy a technika- és a rajzfelszerelés az iskolában maradhat egy szekrénybe bezárva. Ám annak nem örülnék, ha a lányom nem hozná haza a könyveit és a munkafüzeteit minden nap, mert akkor nem tudnám leellenőrizni, hogy mivel foglalkoztak az órákon - sorolja tovább az anyuka.

A hatvani Kiss Judit tanítónő megérti a szülők felháborodását, szerinte ők annak sem örülnének, ha a nehéz, szép, színes könyvek helyett fénymásolt lapokat adna a gyerekeknek, és azokból dolgoznának.

– Igaz, ennek a tömege kisebb lenne, de azzal meg az lenne a gond, hogy a kicsik elszórnák, nem őriznék meg. Nagyon nehéz az iskolatáska súlyával kapcsolatban okosnak lenni. Ha meg szeretnénk oldani, hogy a gyerekeknek ne kelljen hazavinniük azokat a felszereléseket, amikre otthon nincs szükségük, mindenkinek zárható szekrénykéket kellene biztosítanunk. Ez pedig pluszkiadás az intézménynek, amire szerintem jelen pillanatban nem szívesen áldozna egyik iskola sem – magyarázza a tanítónő.

Talán a szülők közül kevesen tudják, hogy bizony nekik is van beleszólási joguk abba, hogy az iskola kötelező pedagógiai programjába mely tankönyvek kerülnek be. Ha esetleg ők kezdeményeznék, hogy a választást ne csak az ár és a tartalom, hanem a súly is befolyásolja, akkor előbb-utóbb hatékonyabb lenne az évek óta tartó „hátizsák-háború”.

Aminek a szakemberek szerint az az alapja, hogy kényelmesebb táskával elkerülhető lenne a hanyag tartás. Igaz, általánosságban nem lehet megmondani, hogy egy gyerek mennyi terhet cipelhet egyszerre anélkül, hogy a gerincét túlterhelné. Hiszen mindebben nem csak a testsúly mérvadó, hanem a hátizomzat fejlettsége is. A gerincferdülés és a hanyag tartás elkerülése végett ne hátizsákot vagy fél vállon vihető táskát vegyünk a gyereknek, hanem olyan határozott alakú, kemény oldalfalú táskát, aminek a szíja viszonylag széles és párnázott, hogy a húzóteher jobban eloszoljék - ajánlják. Ez persze csak ajánlás. Nem jogszabály.