HEOL

Lendvai Csabától, a Magyar Madártani Egyesület munkatársától megtudtuk: nagyon sok fióka elpusztult. Ezért több gólyapár pótköltésbe kezdett. A kikelt kicsinyek igyekeznek behozni a lemaradást, de félő, sokan közülük nem érik el azt a fejlettséget, hogy útra kelhessenek téli szállásuk felé. Az itthon rekedt madarakat a természetvédők veszik majd úgymond szárnyaik alá, s megszervezik, hogy a madármentő állomásra kerüljenek a Hortobágyra, vagy például a budapesti és a jászberényi állatkertbe.

  A hosszú utazást csak az erős példányok vállalhatják

Azt, hogy mekkora veszteséget szenvedtek el idén a gólyák, az év végén, az addig beérkező csaknem háromezer adat összesítése után állapíthatják meg a szakemberek. Amikor 2005-ben hasonlóan rossz időszak köszöntött a védtelen fiókákra, akkor a fészkekben 1,58 volt az átlagos létszámuk. Az igazán jó évben, 2008-ban az átlag fiókaszám 2,78 volt.
Az MME bükki helyi csoportja július második felében a borsodi mezőségben végzett gólyagyűrűzést, s azt tapasztalták: némely fészekben oly kicsik voltak a fiókák, hogy még nem tehettek jelet a lábukra. A nagyobbakra alumínium és jól látható színes műanyag gyűrű került, így távcsővel is jól azonosíthatók, következésképp nem kell ismételten befogni őket. A madárgyűrűző programon 150 természetbarát kísérte figyelemmel az akciót. 

A gólyák nemcsak kedves, de igen hasznos madaraink. A néphittel ellentétben nemcsak békával tömik tele a begyüket, hanem szívesen fogyasztják a kártékony sáskákat és cserebogarakat.