HEOL

Egy újabb kérészéletű alkotás tanúi lehetünk.

Nűnűoo..... hogy a közösből, kinek - kinek mennyi lehet az elvár igénye, nem az határozza meg, hogy te a fáról másztál le, mást az Isten teremtett.Kérdésekbe gyömöszölt bölcseleted viszont eszembe juttatott egy gyönyörű Arany János idézetet: "Szép öcsém, be nagy kár, hogy apád paraszt volt,s te is az maradtál."

Egyes emberek butasága (hit) miéert kerül az én pénzembe is?
Ha én egy pogányoltárt szeretnék fölállítani, akkor is támogatna az önkormányzat? Más ember butasága miért előbbre való az enyémnél?

Dikmá gazsi! A gádzsók meginn tácán kínájják a portékát!

Cirenei Simon,ki vinni segíted,
a jó Isten áldjon meg érte Téged.
Amikor meghalok,eltemetnek engem,
letűzik síromra nagy ,nehéz keresztem.

Bocsásd meg Jézusom, hogy zúgolódva vittem,
és most visszaadom Neked a keresztem.
Csak azt az egyet kérem Tőled én Istenem,
Lelkemet vedd hozzád,magadhoz az égbe!

IM MEMORIAM - FÉMGYŰJTŐK

Kerekes Károly : A KERESZT

Keresztet a földön minden ember kap:
az egyik kisebbet, a másik nagyobbat.
Szülessen kunyhóba, avagy palotába,
El van készítve sz ő keresztfája.

Az a csoda azután,hogy senki sem látja,
milyen nagy a másik ember keresztfája.
Van,aki könnyen hordja, még nevetni is tud,
míg a másik zokog, és a földre rogy.

Van,aki büszkén viszi,hisz senki sem látja,
hogy vérzik a válla és sebes a háta.
Van, aki alázattal,lehajtott fővel
viszi a keresztjét - krisztusi erővel.

Van aki morogva,zúgolódva viszi,
minden sarkon megáll,ha lehet-leteszi.
Van,aki dicsekszik,örül, ha megszánják,
hazug könnyek sokszor áztatják orcáját.

Van, aki keresztjét más vállára rakja,
abban hiszemben, hogy vissza nem kapja.
Van aki félre néz, hol jobbra, hol balra,
segít embertársán,ő segít, te balga.

Én a keresztemet fiatalon kaptam,
elfogadni, hely, sehogy sem akartam.
Sírtam, lázadoztam még össze is törtem,
óh,csodák csodája! Összenőtt előttem.

Azután felvettem gyenge vállaimra,
tudtam,hogy elkísér hűen a síromba.
Tövises utakon elgyengült a lábam,
vittem a keresztem,meggörbült a hátam.

Elestem,felkeltem,így ment éveken át,
vittem és cipeltem a nehéz keresztfát.
Elmentem messzire,idegen országba,
oda is elkísért a keresztem fája.

Akiket szerettem,azok egytől-egyig,
kigúnyolnak,lettem ellenségim
Tövis koszorúmat a fejemre nyomják,
könnyeim patakját szélesebbre ássák.

Mivel a keresztem nehéznek tartottam,
azért hozzá egy fakeresztet kaptam.
Oda van az téve gyermekem sírjára,
egyből kettő lett a keresztem fája.

Már megöregedtem,hajam fehér lett,
de az én keresztem súlya nem lett könnyebb.
Naponta növekszik a keresztem súlya,
vagy én lettem gyengébb,a vállam nem bírja.

Ó sokszor,de nagyon szeretném letenni,
azt hiszem, tovább már nem is lehet vinni.
Vérzik a szívem,lelkem roskad össze,
de az én keresztem hű hozzám örökre.

Cirenei Simon,ki vinni segíted,
a jó Isten áldjon meg érte