HEOL

– Hogyan került kapcsolatba a tánccal?
– Gyerekkoromban sokáig ritmikus sportgimnasztikáztam, középiskolásként hagytam abba. A mozgás szeretete azonban megmaradt. A színházi vonal, a színpadi tánc pedig mindig is érdekelt. Érettségi után tanárképző főiskolára jártam és komolyan gondoltam, hogy tanítani szeretnék, főleg történelmet, abban az általános iskolában, ahová én is jártam. Főiskolásként találkoztam Barta Dórával, és akkoriban erősödött fel még inkább a táncművészet iránti érdeklődésem is. Negyedéves voltam, amikor Dórival elindítottuk a Pódium Tánc- és Balettiskolát, így a tanulás mellett már dolgoztam is. Még anyukám sem hitte el, hogy én valóban hosszú távon a tánccal szeretnék foglalkozni. Ennek már 16 éve.

– Melyik táncműfaj a kedvence?
– Az iskolában modern tánccal és balettel foglalkozunk. Nem tudnék a kettő közül választani, ezért talán úgy mondanám, hogy a modern balettet szeretem. A balett harmóniát nyújt, tartást ad a testnek, ez adja meg a többi tánchoz is az alapot.

  Mirkóczki Zita: Nem tudnék választani a modern tánc és a balett között, ezért inkább úgy mondanám, hogy a modern balettet szeretem. Fotó: Gál Gábor

– Inkább egyéni táncprodukciókkal foglalkozik szívesen, vagy csoportos formációkkal?
– Mindkettőt szeretem, de valójában a csapatmunka híve vagyok. A közös, kemény munka összekovácsolja a csapattagokat és a siker is jobbízű, ha együtt örülhetünk neki. Vannak olyan tanítványaim, akik mára a munkatársaim lettek, ez pedig valóban igazi csapatmunka. Induló gyerekcsoportoknál előfordul, hogy még a kicsik óvó nénijével is beszélek, hiszen ők egészen más oldalukról ismerik a hozzám kerülő gyerekeket. Nálunk ráadásul évekig tartó gyakorlás előzi meg a versenyzést, így van idő egymás megismerésére, az összecsiszolódásra is. A mottóm az, hogy a tudás mindig a minőségben rejlik. Ez pedig csak sok gyakorlással érhető el, amihez egymás iránti bizalom és közös munka kell.

– Több tanítványa Budapestre vagy külföldre került. Önt nem csábította ilyen lehetőség?
– Egerben születtem, ide jártam iskolába, itt is szeretnék maradni. A családom, a barátaim is ide kötnek, szeretek itt élni. Néha jó lenne, ha egy kicsit nagyobb lenne a pörgés a városban, de ettől függetlenül nem vágyom máshová.

– A színház tánctagozatában is dolgozik, munkái időnként késő estébe nyúló próbákkal, illetve hét végi utazásokkal is járnak. Hogyan fogadja mindezt a családja?
– Nagyon sokat segítenek, a férjem, a szüleim és a férjem édesanyja is. Egy jó család és egy jó férj nélkül nem is tudnám mindezt csinálni.

– A sok munka és a család mellett hobbira marad idő?
– Csak hétvégenként, pedig több kedvenc elfoglaltságom is van. Nagyon szeretek futni, kikapcsol és felfrissít, kár, hogy nincs a városban egy futópálya. Nem viszek magammal fülhallgatót, elég zenét hallgatok mindennap az edzéseken. Ilyenkor kifejezetten jólesik a csend. Ugyanígy nagyon szeretem az erdő csendjét, nyugalmát is. Sokat kirándulunk a családdal, igazi bakancsos turisták vagyunk. Hobbim az olvasás is, főleg, ha Agatha Christie regényeiről van szó. Ezek azok a könyvek, amik igazán kikapcsolnak, szórakoztatnak, a komoly irodalmi művek kevésbé pihentetőek. Most pedig van egy két hónapos kiskutyánk is, elsősorban a lányom kérésére, de én is szívesen foglalkozom vele.