HEOL

Manapság már a filmstúdiók mindenre képesek, ha elszabadul az írói, forgatókönyvírói fantázia. Mindenféle, csak rémálmainkban létező szörnyek és szörnyszülöttek vicsorognak ránk a filmvászonról vagy a televízió képernyőjéről. És akkor még nem is beszéltünk a rajzfilmek világáról, ahol mindez még inkább szembetűnő. Egyre ritkábban találkozhatunk olyan animációs filmekkel, melyek igazán a mese kategóriájába tartoznának, és bátran ajánlhatnánk gyermekeinknek, mert nem csak érdekesek, de ne adj’ Isten még tanulságosak is, és éjszaka nem riad föl utána az apróság, mert rosszat álmodott.

A színház persze más világ, ott – a sajátos környezet és a technika korlátozott lehetőségei okán – nem lehet a mozi világát reprodukálni. Sőt nem is kell ilyesmire törekedni. Vannak ugyanis olyan klasszikus könyvek, darabok, melyek talán még jobban megmozgatják a gyermeki fantáziát, mint a mindent pontosan megmutató filmek. Éppen ezért fontos vállalkozás, amit az egri Gárdonyi Géza Színházban megvalósítottak, amikor bemutatták – kifejezetten a felnövő, esetleg felnőtt fejjel színházszeretővé váló gyerekközönség számára – Erich Kästner klasszikusát, a Május 35-öt, melyet Fenyő László fordításának felhasználásával éppen az a Kőrösi Zoltán író alkalmazott színpadra, aki ez idő tájt lett a Magyar Mozgókép Közalapítvány kuratórium elnöke. 

  Rácz János és Nagy András min dig új alakban tűnnek fel a színpadon. Fot: Gál Gábor.

Ebből is látszik, mennyire összetartoznak ma már különböző művészeti ágak. Jelen esetben az irodalom, a színház és a filmművészet. Be kell lássuk, hogy ezek nem hogy egymás ellen kellene hogy dolgozzanak, hanem éppen egymásért és egymással karöltve. Az értékteremtés ugyanis mindegyiknek eleve elrendelt kötelessége.

Csizmadia Tibor, a színház igazgató-főrendezője állította színpadra a Kästner-művet, aki szintén szívesen barangol a filmes világ felé még színpadi munkáiban is. Ez a gondolkodás tetten is érhető a rendezésben, hisz afféle filmes vágások segítségével vezeti végig nézőit Konrád, Ringelhuth bácsi és Negro Kabballo, a fekete paripa társaságában a Kästner által megálmodott képzeletbeli világokon. Egy ruhásszekrényből elindulva Eldoradón, a történelmi hírességek „panoptikumán”, a fordított világon, Elektropoliszon és az Egyenlítő csíkján át egészen a Csendes-óceánig. Teszi ezt végig valahol az álom és a valóság közti labilis határvonalon tartva a színpadi játékot, melyhez kiváló játszótársakat talált. Kulcsfigura persze a gyermekszereplő kiválasztása minden ilyen esetben. S ez most kiválóan sikerült, mert Mákos Attila ifjonti hévvel, lelkesedéssel és teherbírással viszi hátán az egész előadást.

Na jó, azért ez így nem teljesen igaz, hisz útjuk során sokszor Negro Kaballo, a görkorcsolyázó paripa – Pálfi Zoltán – hátán lovagolva veszi az akadályokat, nagybátyja, Ringelhuth gyógyszerész – Safranek Károly – segédletével. Rajtuk, a két felnőtt főszereplőn is rengeteg múlik. Mindketten képesek úgy esetlenek, megmosolyoghatóak lenni, hogy közben ne váljanak a gúny tárgyává, hanem igazán szerethetők maradjanak. Mellettük azok a színészek – Dér Gabi, Nagy András, Rácz János, Szabó Emília és Vókó János –, akik új meg új alakba bújva újra és újra föltűnnek a május 35-ei utazás különböző stációin, remek pillanatokat szereznek a gyerekközönségnek.

Mellettük nem csak a Kulcsár Noémi által megálmodott mozgásoknak, de az előadás szerves részeként muzsikáló zenekarnak is meghatározó szerep jut.
És persze mindez nem öncél. Mert ugyan a fantázia szárnyán meg lehet ismerni elképzelt és elképzelhetetlen dolgokat, de az is kiderül, hogy a Csendes-óceánról szóló dolgozatot azért minden diáknak meg kell írnia…