HEOL

Bajban van a recenzens, mert mesére hívja a színház. Estére. Még akkor is, ha előzetesen tisztázzák, ez nem az a mese, amit mindenki ismer, hanem egy merőben új gondolatmenetre épített zenés történet, ami nem is gyermekeknek szól, sokkal inkább a felnőttekkel akar beszélgetni. Mi több: szeretne elgondolkodtatni a színházról. Jelzi ezt a cím is: nincs is itt gyermek Matyi, Mátyás van, Ludas.

Egy férfi lép be az ajtón, fényből a sötétségbe. Megemeli a kalapját, úgy invitál, alkut ajánl. Még nem ismerjük, csak mikor hirtelen – szinte civilként – állítja le a kezdődő mókát, akkor tudjuk meg, egyfajta színházvezető, színpadmester ő, aki kis társulatát próbálja megregulázni, mert Döbrögbe érkeztek játszani. Tunyogi Péter irányba tereli a fiatalokat, a darabbéli társulatban népszerű bonvivánt, Endrédy Gábort (kinek a János vitéz a szerepálma), s a nyakában csüngő női négyest. A káoszból úgy tűnik, rend lesz: Ludas Matyit játszanak majd, ezúttal a libák szemszögéből. Ilyet még úgyse láttunk.

  Nem Matyi; Mátyás. A fiatal színész Endrédy Gábort fiatal színészként láthatjuk először az egri színpadon, egy liba-quartettel az oldalán. Nem komolyan, hiszen ez csak játék. FOTÓ: GÁL GÁBOR

Galiba (Nagy Karina), Matyi/Mátyás beszélő jószága sürög-forog, gágog, indítaná a történetet (újra, hiszen ez már darab a darabban), mi pedig próbáljuk megérteni, mit is akar igazából. Nehezen megy.
Végső soron azonban újra és újra kiderül: ismerjük mi ezt, tudjuk, hogy most a vásár-jelenet jön, s valóban. Ahogyan azt is tudjuk, hogy Mátyás háromszor veri majd vissza Döbrögin a huszonötöt. De aztán eszünkbe jut (juttatják!?), hogy itt most csak eljátsszák a történetet. A nézőtéren felgyúlnak a fények, a libákból újra fiatal színésznők lesznek, akiktől megtudjuk, hogy a publikumra is szükségük lesz, mert ilyen anyagilag szűkös időkben nincs pénz fegyverre, paripára. Az egyszerű vásározók eljátsszák hát, hogy ők a vásározók, ácsok, nézők vagy az úr szolgái, sőt az egyik libát alakító színésznő (Nagy Barbara) egymaga lesz a díszlet.

E „játék a játékban” elgondolás a legtöbb geg alapja. Mátyás például olykor inkább János vitéz lenne, ekkor bejön a színre a súgó (rendezőasszisztens?), és segít eligazodni abban, hol is tart(unk). S pontosan így lesz a színpadmesterből is szereplő. Ugyanakkor éppen az eljátszott történet nevetteti meg a közönséget. A nézőtéri szempontból sikeres pillanatok azok, amikor a csetlő-botló libák összevesznek, vagy a vásárban mindenki azon dolgozik, hogy Döbrögi nyerje a csúzli-versenyt.
A darabban persze senkit sem vernek el igazán, hiszen ez az egész csak játék. Hangsúlyozzák ezt a végén különösen (bár többször is úgy tűnik: már vége). A felnőtteknek kevesebb jut, a gyerekek azonban szórakoznak. Ők nem restek visszakiabálni a szereplőknek, idősebb korban ez már nehezen megy. Ha a Ludas Mátyást készülünk megnézni, érdemes hát elsősorban rájuk gondolni, amikor igent mondunk az alkura.