HEOL

– Az emberi erőforrás szakosok körében végzett felmérés szerint Ön a legkedveltebb oktatójuk. Minek tulajdonítja a szimpátiát?
– Nagyon szeretem a hallgatókat, amit ők is éreznek. Amíg a pozitív hozzáállásukat látom, mindenben segítek és rugalmas vagyok. Az, hogy a dr. Kádek István irányította tanszék diákjainak felmérésén ilyen eredmény született, számomra megtisztelő és nagyon jól esik.

– Önt „sajtóreferensként” ismerjük, holott elsősorban az EKF oktatója. Igaz az élcelődés, hogy ezen a területen a „főnökének a főnöke”?
– Igen gyakran viccelődik ezen dr. Szlávik János professzor úr, aki mint a Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar dékánja a felettesem, és az általam vezetett tanszék egyetemi tanára. De ha valaki ismeri a felsőoktatás rendszerét, akkor tudja, ott az élet nem elsősorban a főnök-beosztott viszony szerint működik. Professzor úr egyébként – még mint a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem egyetemi tanára – a 2009-ben megvédett doktori értekezésem témavezetője volt. A Regionális és Környezetgazdaságtan Tanszéknek fél éve vagyok megbízott vezetője, illetve most pályázom meg a kinevezetti státuszt. Az oktatás mindig fontos volt számomra, nem szakítottam meg akkor sem, amikor dr. Hauser Zoltán rektor úr 10 éve felkért a főiskola kommunikációs tevékenységének szervezésére.

  Akkor sem szakított a tanítással, amikor PR-igazgatónak kérték felFOTÓ: ÖTVÖS IMRE

– Kinek köszönhető, hogy ma az egri főiskolán épül a karrierje?
– Több mint 12 éve tértem vissza a főiskolára. Visszatérést mondok, hiszen valóban, az első diplomámat itt szereztem. A végzés után átmenetileg Budapesten az üzleti szférában tevékenykedtem. Ez időben szereztem meg a második felsőoktatási végzettségemet a Szegedi Tudományegyetemen. A családi állapotom megváltozása hozott vissza Egerbe. Itt egykori tanárom, az intézmény akkori főigazgatója, dr. Zám Éva hívott tanítani a tanszékére és én éltem a lehetőséggel. Azóta beosztásban végigjártam a ranglétrát a gyakorlatvezető tanártól a mostani docensi státuszig. Időközben pedig a vállalatok társadalmi felelősségvállalása témában szereztem PhD fokozatot három éve. Hallgatóként titkára voltam a Főiskolai Tudományos Diákköri Tanácsnak, és magam is írtam, országos második helyezést érő dolgozatot Hollóné dr. Kacsó Erzsébet iránymutatásával.

– Az EKF sajtótájékoztatóin mindig van pogácsa. Szokta mondani, hogy Ön sütötte, de mi tudjuk, hogy nem. Valójában hogy áll a sütéssel, főzéssel?
– Azt a sós süteményt valóban nem én sütöm, de a sütés-főzés nagyon közel áll a szívemhez. A receptek gyűjtése, olvasása is hozzátartozik mindehhez a szenvedélyemhez. Nagymamám oltotta belém a sütés-főzés szeretetét. A családban van egy szabály: születésnapokra mindenkinek én készítem a tortát. Például a két unokáméra – úgy, hogy közben saját gyermekem nem született – is „kötelező” a tortasütés.

– Nemegyszer, amikor telefonon keressük, jelzi, hogy épp külföldön van. Gyakran utazik?
– Utazni nagyon szeretek, de ez a munkám része is. Számos nemzetközi konferencián vettem részt Torontótól Honkongig, de magánemberként is – sokszor baráti társasággal – szívesen járom a hazai és környező országok tájait, például Erdélyt és Kárpátalját.