HEOL

Július 9. és 18. között zajlik a Dr. Lénárt János Környezet- és Természetvédelmi Hegyitábor a bükki Hereg-réten. A természetjárók nemcsak az ország különböző pontjairól, hanem külföldről is vissza-visszatérnek minden évben. A program számára jubileumi év az idei.

 
- Először 1970-ben, Dr. Lénárt János jó barátja, Hortobágyi Ernő tanár úr hozta ki ide a Hereg-rétre a gyerekeket, majd idővel a baráti társaság programja egy szervezett táborrá nőtte ki magát, mint az ma is látható – mesélt a kezdetekről Piros Zoltán polgári-természetvédelmi őr, aki idestova 15 éve táborvezető. A táborhely körülbelül félszáz ember fogadására alkalmas, akik között nemcsak magyarokat, hanem külföldieket is találunk – idén például egy amerikai család érkezett. Bár elsősorban ifjúsági táborról van szó, mégis minden korosztály képviselteti magát, a legfiatalabb táborlakó a 2 éves Luca.

A cikk a hirdetés után folytatódik

A Hereg-réti táborban a természet szeretetére és tiszteletére nevelik a gyermekeket – közvetve és közvetlenül is. A tíz nap alatt nemcsak szüleiktől, hanem a szakemberek által tartott prezentációkból is tanulnak. A tansátorban szemléltető anyagokat, plakátokat helyeztek ki és filmeket vetítenek. Számos területről jöttek előadók: barlangkutató, hegymászó, horgász, ökológus, méhész, tábori lelkész. Még NATO katonák is ellátogattak civilben, akik A túlélés alapjai a természetben címmel mutattak be praktikus ismereteket a jelenlévőknek.

A különféle tevékenységek szigorúan követik egymást a nap folyamán. A táborozók 8-kor kolompszóra ébrednek, majd reggeli tornán vesznek részt. Ezután munkatúrára indulnak, amely során felszedik az elszórt szemetet. Főleg az országutak mentén találhatók szemétsávok, de emellett forrásokat, réteket, pihenő- és szálláshelyeket, barlangokat, valamint magaslati pontokat ellenőriznek. Továbbá a Bükki Nemzeti Parkkal is együttműködnek – az utóbbi években többek között madár- és denevérodúkat, illetve helyjelző táblákat készítettek és helyeztek ki. Piros Zoltán megjegyezte: a korábbi évekhez képest csökkent a hulladék mennyisége, a vandalizmus azonban fokozódott. Olykor elképesztő pusztításokat lehet látni, leginkább a rönkbútorokat rongálják vagy használják fel tüzifának.

A túrákat nem kilométerben, hanem órában mérik – a legrövidebb kirándulás 3, a leghosszabb 12 órát vesz igénybe. Kicsik és nagyok egyaránt nekivágnak, a legtöbb energia a gyerekekben van – tette hozzá a táborvezető. A gyalogos túrák a Szalajka-völgybe, Bánkútra, Jávorkútra vagy például Cserepes-kő barlanghoz vezetnek. Ez a tíz nap arról szól, hogy elfelejtsék a civilizációt és a természet zenéjét hallgassák. A szabadidőt emellett sportolással, kézműves-foglalkozásokkal és beszélgetéssel töltik, este pedig a tábor apraja-nagyja tábortűznél gyülekezik, ahol gyógyteát szürcsölgetve vitatják meg a nap eseményeit.

A tábor szervezése kézről-kézre jár, generációk és barátok közössége tartja életben – immár negyvenedik éve. Sok tapasztalat és emlék halmozódott fel az évtizedek alatt, különféle hagyományokat ápolnak. Ilyen például a búbozás, vagyis a tábori pontozási rendszer. Minél több tevékenységet folytat a résztvevő, annál több pontot gyűjt össze és válhat búbgyőztessé, ami nem kisebb elismerést jelent, minthogy a neve az aktuális évszámmal felkerül a Vándorserlegre.