HEOL

– Talán kezdjük ott: hogyan lesz valaki az „Év Fiatal Magyar Borásza”?
– Röviden: sok-sok munkával és kitartással. Ha viszont a szavazás menetét is nézzük, akkor tudni kell, hogy végső soron ez is egy szakmai elismerés, csak éppen ennek a sorsáról a fogyasztók döntenek, az interneten keresztül lehetett a voksokat leadni. Elsősorban azoknak szólt a felhívás, akik rendszeresen találkoznak a borainkkal, akik hajlandók rá áldozni. Az én célközönségem is jellemzően innen kerül ki, főként olyanokról van szó, akik a minőséget tartják szem előtt, nem a mennyiséget.

– Fiatal borász és internetes szavazás. Ez így összekötve azt sugallhatja: a fogyasztói is a fiatalabb korosztályból kerülnek ki...
– Bár korosztályokra vonatkozó felmérést nem készítünk, úgy gondolom, ez nem feltétlenül igaz. Nekem van 20 éves és nyolcvanon túli vevőm is, ugyanakkor feltételezem, hogy talán a negyvenen aluliak lehetnek túlsúlyban. Viszont tudok például olyan negyvenen túli Demeter-borrajongóról is, akinek a felesége a karácsonyra kapott 1/2 8 sillerem két palackjából éjjeli lámpát csináltatott neki.

  Demeter Csaba: – Ránk eddig is a tradicionális borkészítés, a fahordóhasználat volt a jellemző. FOTÓ: LÉNÁRT MÁRTON

– Mit jelent az Ön számára ez az elismerés? És mit hozhat véleménye szerint az Egri Borvidéknek?
– Amikor átadták a díjat, szóhoz sem jutottam a meghatottságtól, annyira meglepett, hogy egyáltalán nyerhettem Magyarországon. Ezzel csupán azt mondom: eddig elkerültek a komolyabb itthoni elismerések, nekem ugyanis nincsen mentorom a szakmán belül.

– Ez ennyire sokat számít?
– Úgy gondolom, igen. Nyilván másként fest, ha valaki „kívülről” is felhívja a figyelmet a boraimra, „kívülről” is dicsérik, nem csak én ajánlgatom... Most elsősorban abban bízom, hogy ez a díj érezhetően javít az ismertségemen, a piaci pozícióimon. Erre egyébként már látok reményt, hiszen a díjátadó óta gyakorlatilag három hónapra előre megtelt a naptáram, annyi borvacsorára, bemutatóra kaptam meghívást az ország minden tájáról. És minden ilyen esemény újabb ismertségeket hoz. Ami pedig a borvidéket illeti: ezek a díjak nemcsak a borászról szólnak, hanem Egerről is. Amikor Lőrincz Gyurit választották meg az „Év Bortermelőjének”, Bolyki Janit pedig tavaly az „Év Fiatal Magyar Borászának”, ugyanúgy elhangzott, hogy egri borászokról van szó. Meggyőződésem, hogy nekünk közösségben kell gondolkodnunk. Most én nyertem, és húzom Egert, jövőre lehet, hogy a többiek húznak engem.

– Utalt rá: eddig elkerülték a komolyabb hazai elismerések. Pedig nem titok, hogy a világ legjelentősebb borversenyén, a sok tekintetben fokmérőnek is tartott bordeaux-i International Challenge du Vin-en rendre a legjobb hazai pincészetek között találjuk a Demeter Csabáét...
– Először 2003-ban neveztem be, és rögtön érmet is nyertem, azóta egyik évben sem jöttem haza üres kézzel Bordeaux-ból. Tavaly és 2008-ban pedig a mi pincészetünk volt a legeredményesebb a magyarok között. Ennek fényében éreztem úgy, hogy jó lenne itthon is díjat nyerni.

– Hogy most már ez is sikerült, mi a következő lépés? Az „Év Bortermelője” cím?
– Természetesen a legrangosabb hazai elismerés nagy megtiszteltetés lenne, annál is inkább, mert ezt a szakma ítéli oda, és tudni való: egymással nagyon kritikusak tudunk lenni. Most csak annyit hallottam – azt is nem hivatalos forrásból –, hogy a korábbiakhoz képest nagyot léptem előre a listán, de a győzelem még messze van.

– Változik valami a borkészítési filozófiájában?
– Ránk eddig is a tradicionális borkészítés, a fahordó használata volt a jellemző, és ezen nem is tervezek változtatni. A szőlőt illetően is csupán annyi, hogy a jelenlegi 20 hektáros birtokot kissé növelni szeretnénk, a hangsúlyt pedig a fehérborok irányába tolnánk, hogy az arány 50–50 százalék legyen. Továbbra is elsősorban házasított borokban gondolkodunk, a borvidék adottságai is inkább ezt támogatják, hiszen így lehet az évjáratok közti különbségeket kiegyenlíteni, de legalábbis tompítani. Ugyanakkor tény: pár éve teret engedtünk az izgalmas lehetőségeket rejtő dűlőválogatott fajtaboroknak is.