HEOL

Cseh Tamás ott volt Gyöngyössolymoson. Ott volt, mert akiknek fontos volt életében, azoknak fontos marad akkor is, amikor már testi valójában nem lehet közöttünk.

Röviddel Cseh Tamás halála előtt jelent meg egy gyöngyössolymosi fiatalember, Liktor Ferenc gondozásában az a koncertlemez, amely az énekes dalszerző egy 1996-os ózdi fellépését tartalmazza. Ugyanő volt az, aki ápolva és hordozva az emléket összehívta Molnár Gusztáv malmába-házába mindazokat, akiknek éppúgy fontos megtartani a szívekben azt az embert, aki zászló volt, kit gyermek- vagy már nem is gyermekfejjel, de maguknak találtak. És jöttek ismeretlenül is barátok Budapestről, a Dunántúlról, közelből és távolból, sőt még a Vajdaságból is, hogy részesei legyenek egy olyan eseménynek, melyen együtt lehet lenni, ismeretlenül és – Cseh Tamás dalai okán – mégis ismerősen.

  Van egy foglalt hely a malomban. Örökre fenntartva a barátnak

A malomépületben megtartott megemlékezés után az egybegyűltek elzarándokoltak ahhoz a kettős kereszthez, melyet a gyöngyössolymosi hagyományőrzők – akik tagjaik közt tudhatták Cseh Tamást is – állítottak. A keresztre itt fölkerült első elhalálozott társuk, az énekes neve.

A felemelő alkalmat követően a művelődési házban nyílt meg a dalszerzőről készült fotókból rendezett kiállítás, ahol persze szóltak a dalok, s ott állt Tamás képe mellett az a bizonyos régi Mambó magnó is.

Majd levetítették azt a filmet, melyen Cseh Tamás – tán utoljára – énekelt, szívszorítóan. S persze aztán voltak borok és zsíros kenyér, a lócákon ülve nagy beszélgetések. Természetesen ott voltak a dalok. És ott volt Tamás...