HEOL

A jelen a múlton épül föl s a jövő alapja a jelen; a múltat tisztelni tehát a legnemesebb hagyomány s a régiek példáját követni: okos célszerűség és célszerű okosság – így hangoztak Breznay Imre, az egri fertálymesterség legnagyobb ismerőjének szavai 76 évvel ezelőtti rádióelőadásában.

E gondolatok jegyében éledt újra majd fél évszázados tetszhalálából a negyedmesteri intézmény Egerben, mely példa nélküli a magyar települések legújabb kori történetében.

Az első írásos emlék 1717-ből származik, amikor a város hat negyedében avattak elöljárókat. Ekkortól egészen 1950-ig működött a testület, mikor is az akkori polgármester, Baloghné értesítette Ringelhann Bélát, a negyedmesterek elöljáróját: nem tartja szükségesnek, hogy az új fertálymesterek esküt tegyenek. 1956-ig ugyan találunk bejegyzéseket a fáklyakönyvben arról, hogy a megmaradottak valamelyikük lakásán találkoztak, de lassan elsorvadt az intézmény.

Újra suttogóra gyűlt össze a város három, még élő negyedmestere – Szepesi Lajos, Fodor Miklós és Gyergyák Károly – 1996. február 1-jén, akik Várkonyi Györgyöt választották meg az újjáalakuló testület főkapitányává, s bízták meg annak újjászervezésével. Így a jogfolytonosság nem szenvedett csorbát, s február 10-én, Szent Apollónia napján ismét tizedeseket avattak a Bazilikában, mely még öt éven át volt az avatás színhelye. Utóbb a városházára került a ceremónia, ahol máig a város mindenkori bírája veszi ki az esküt a felavatottaktól, akik közt – mint évszázadokkal ezelőtt – ott ül egymás mellett a főpap, az iparos, a tisztviselő és a földműves. Mert a lehető legteljesebb demokrata intézmény ez, mely egyesíti a legkülönfélébb társadalmi osztályokat.

Eger polgárságának színe-java
Breznay Imre szavai szerint: Egerben olyan dísz az ezüstcsatos és bokáig érő százráncú köpönyeg, mint Rómában a bíborszegélyű tóga. Nem a hatalom kegye osztogatja, hanem a polgártársak önzetlen bizalma. Az illetőnek feddhetetlen, tiszta múltú embernek kell lennie. Ezek a kellékek képesítenek arra, hogy valaki bejuthasson ebbe a testületbe, melyet Eger polgárságának színe-java alkot.

Tizedes vagy viertelmeister?
Magyarul tizedes. A latin oklevelekben tükörfordításaként a decurio szerepelt. A régi magyar gyalogságnál minden tized aljanép élén egy-egy tizedes állt. Később a városok életében jelentős szerepet kapott a tízes szervezet. A tizedesek összekötők voltak a polgárság és a hatóság között. A török kiűzése után az elnéptelenedett településekre német jobbágyokat, kézműveseket telepítettek, ők hozták magukkal a közigazgatási rendüket. Bizonyos hivatali elnevezések meghonosodtak. Ilyen a polgármester (bürgermeister) szavunk, hiszen e tisztséget betöltő személyt a magyar bírónak mondta (a város bírája). A tizedes is ekkor változott viertelmeisterre avagy fertálymesterre.