HEOL

„És van elvonás és van hidegrázás… és minden fáj, aztán van drogambulancia… nincs megállás és nincs segítség, és nincs esély és nincs isten, sem ember, és nincs anya és nincs apa… és nincs holnap” – hangzik el a Gyáva című darabban, melyet az egri EKF Gyakorló Gimnáziumában is bemuttak.

– Mi inspirálta önöket, hogy iskolákban diákoknak játsszanak egy drogos fiatalról szóló darabot?
– Az ötletet egy külföldi kezdeményezés adta. Németország egyik iskolájában nagyon sok lány lett anorexiás, és sorra betegedtek meg a gyerekek. Az intézmény felkért egy szerzőt, hogy írjon drámát erről a betegségről. A darab nagyobb hatást gyakorolt a diákokra, mintha orvos beszélt volna velük a problémáról. Nekem az első ilyen nevelő célzatú darabom a Klamm háborúja volt, amelynek szerzője szintén német. Ez a történet a tanár-diák feszültségről szól – mondta Scherer Péter, a Gyáva című darab egyik főszereplője.

– Most miért esett a témaválasztás a drogra?
– Szeretnénk felhívni a figyelmet erre a társadalmi problémára. Éppen ezért a turné alatt velünk tart egy addiktológus is, aki az előadás után szívesen elbeszélget a drog veszélyeiről vagy más szenvedélybetegségekről a diákokkal.

– A Gyáva egy heroinista srácról szól. A szenvedélybeteg embereknek összetett személyiségük van, amit egy nem függő nehezen érthet meg. Hogyan készült a szerepére? Sikerült azonosulnia a szereppel?
– Van két gyönyörű kislányom, 8. és 10. osztályba járnak. Éppen abban a korban vannak, amikor a legjobban féltik a gyerekeket a szülők. Így a gondoskodó, aggódó apa szerepébe nem volt nehéz beleélni magam.

– Mennyiben más iskolában, mint kőszínházban játszani?
– A drogos fiú szerepébe beleírtuk, hogy vonja be a közönséget a történésekbe, emellett sokszor improvizál is. A darab nyelvezetével – ami a fiataloknak szól –, valamint azzal, hogy interaktívvá teszi a darabot, közvetlenebb lesz az előadás stílusa. Véleményem szerint ez jobban hat a fiatalokra. Sok olyat megtehetünk, ha fiataloknak iskolában játszunk, amit egy színházi előadásban lehetetlen lenne megvalósítani.

– Mindebből úgy tűnik, hogy ugyanolyan élvezet volt játszani, mint nekünk nézni. Van jövőjük az iskolai daraboknak? Mikor látogatnak el hozzánk újra?
– Szeretnénk folytatni ezt a programot. Két új előadást is tervezünk a tavaszra. A témák megint tanulságosak lesznek. Az egyikben a fogyatékkal élők helyzetét boncolgatjuk, a másikkal pedig szeretnénk az irodalmi klasszikusokat közelebb vinni a fiatalokhoz.