HEOL

Lenne legalább egy tisztességes Jenő vagy Béla! De ez a Béres úr csak egy egyszerű Edgár. És ez a Béres úr – Görög László – író, pontosabban írna, de ez meg nem megy neki. Ott lóg a fogason az a másik, a Horváth úr – Dolmány Attila –, a prózabáró, aki valóban ír, mindent, amit lehet és amit nem. Vannak nekik feleségeik.

Béresné – Bozó Andrea – az ő combjaival, dekoltázsával és „rigójával”, és Zsuzsanna – Szabó Emília –, a Horváth úré, akinek a testét azok a bizonyos hullámok ragadják magukkal.

Persze a kutya, Küszöb – Hüse Csaba – bánatos szemeivel és bölcsességével, a Lakó néni – Nádasy Erika – idegével, vérnyomásával, vándorló veséjével, rotyogó paprikás krumplijával, és a perverz galambász Burukukul úr – Sata Árpád –, aki távcsövével oly szívesen vizslatja fent említett Béresné dekoltázsát, combja közt lakozó rigóját.

Na és Sugárka, Béresék serdületlen leánygyermeke – Gergely Noémi/Kerek Vivien.Ők mind egy kertben-birtokon léteznek, ahol elszabadul a viszonyok, kapcsolatok, válságok, barátságok összevisszaságának őrülete, miközben mindenféle alakok robognak át a kerten

– Szívós Győző, Rácz János és Tóth Levente alakításában. Horváth Péter, a Kerti mulatság – írók a fogason című darab szerzője pontosan tudja, a mai teátrumnak rég túl kellett lépnie a realista ábrázolásmódon. Megalkotott hát egy új műfajt, a prózamusicalét. Furcsa, remek jellemekkel megírt könnyű mese, amelyhez a döntő dramaturgiai pontokon hozzárendel verseket, mondókákat. De ki az, aki ezt színpadra is tudja tenni?

Szerencsére itt ez a rendező, a Szegvári Menyhért, aki meg épp ilyen izgalmakat keres, a háta megett olyan társulattal, amely jókedvvel képes ilyen feladat megvalósítására. Kell még egy értő fülű-szemű-agyú dramaturg – Jónás Péter –, meg egy képességes koreográfus – Túri Lajos –, aki nem csak lépésekben, de hangban, ritmusban, muzsikában is tud gondolkodni, és megszülethet a csoda, amit nevezhetünk új műfajnak, remek előadásnak. Ez színház!