HEOL

Az egri Kovács József először hét esztendeje járt Kelet-Afrikában. A kontinens, az ottani országok, tájak és emberek annyira magával ragadták a férfit, hogy később megint nagy utazásba fogott, s akkor Afrika nyugati részét is felfedezte. Előtte azonban K. J. Farandzsi néven (a farandzsi az idegenek megszólítása az etiópok nyelvén), Afrikai útinapló címmel könyvet írt etiópiai, kenyai és szudáni kalandjairól.

- Az útra egy régi jó tanárismerősöm invitált meg, hiszen ő már járt Kelet-Afrikában. Az expedíció, amihez én is csatlakoztam volna, támogatók hiányában azonban akkor meghiúsult, éppen ezért úgy döntöttem, hogy egyedül vágok neki az utazásnak - emlékezett vissza K. J. Farandzsi.

- Arra gondoltam, hogy az a legolcsóbb, ha szárazföldön teszem meg az utat, ezért stoppal mentem el Athénig, majd azt terveztem, hogy hajó-stoppal utazom tovább - vázolta az eredeti tervet. - De ekkor támadta meg az Amerikai Egyesült Államok Irakot, emiatt a Perzsa-öböl környékén mindenki várakozó álláspontra helyezkedett. Ennek következtében két napig nem találtam hajót magamnak. Mivel márciust írtak akkor, ezért Cipruson még korán volt a kompok indulásához. Inkább vettem hát egy repülőjegyet Kairóba, ahonnan aztán vonattal mentem Asszuánig, onnan pedig hajóval Szudánba, majd tömegközlekedéssel és stoppal bejártam Etiópiát, Kenyát és Tanzániát.

A négy hónapig tartó „csavargás” egyes napjain megtörtént eseményekről számol be K. J. Farandzsi Afrikai útinapló című kötete, ami tulajdonképpen megjelenése óta már betöltötte az elvárt szerepét: kedvet csinált másoknak is ahhoz, hogy végigjárják K. J. Farandzsi „zarándoklatát”. Pedig állítólag az út egyáltalán nem könnyű, aki tehát pihenésre, netán könnyű kis sétákra vágyik, az inkább ne vágjon bele! Aki megtette ezt az utat, az azt mondja, hogy nem egy átlagos utazónak való tempót diktál a könyv szerzője.

– Amikor én elutazom valahová, az sohasem a pihenésről szól. Aki viszont a nyaralás miatt megy más országba, lehet, hogy két-három nap után feladná azt, amibe én Kelet-Afrikában belevágtam. Alapvetően ugyanis én az utazás élménye miatt kelek útra, mint egy csöves, hátizsákos csavargó, és az úton figyelek, hogy a sablonosság mögé belássak. A könyvben igyekeztem a néprajztól a hétköznapi kocsmai életig minden érdekességet megörökíteni, vagyis elsősorban azoknak írtam, akik általánosságban érdeklődnek Afrika iránt – magyarázta az egri utazó, aki a rossz tapasztalatait sem rejtette véka alá, de nem színezte ki történeteit különböző rémtörténetekkel csak azért, hogy mesélhessen különleges, Afrika-járóktól megszokott kalandokról.

Persze, őt is kísérték géppisztolyos őrök, de egyáltalán nem a saját kérésére, hanem azért, mert Etiópia északi részén egy nemzeti parkban ez kötelező szolgáltatás és mindenkinek kijár, aki csak megfordul azon a vidéken.

K. J. Farandzsi az úton nemcsak egy másik kultúrából kapott ízelítőt, hanem elmondása szerint önmagát is sokkal jobban megismerte. Kiderült továbbá az is, milyen a helyzetfelismerő képessége, hogyan reagál váratlan helyzetekre, hogyan tud alkalmazkodni, mennyire rugalmas, ha valami esetleg nem úgy sikerül neki, ahogy azt előzőleg magában eltervezte. Na és persze, a szerénység is egy olyan fontos erény, utalt rá beszélgetésünk közben, aminek fejlesztését az afrikai út mindenképpen segítette.