HEOL

Ha az amerikai Ohio államban élő népes család valamelyik tagja egyszer rászánná magát, s végigkövetné a Magyarországról kivándorolt ősök útját, kötetekbe foglalhatná a szerteágazó família sorsát. A terebélyes családfa gyökerei egészen az 1900-as évek elejéig nyúlnak vissza, amikor is az erdőtelki Rózsa Gábor és a káli Vincze Ilona megismerkedett, majd házasságot kötött egymással. Az egyházi esküvőt a káli templomban tartották. Ugyanott, ahol most az 57 éves Gabe Rozsa, valamint a vele együtt rokonlátogatóba érkezett Barbara nagynénje, s annak családtagjai érdeklődéssel hallgatták dr. Artner Péter plébános ismertetőjét, majd az alkalmi orgonajátékot.

  Gabe Rozsa (balra) dr. Artner Péter káli plébános és Seress József helytörténész révén talált rá a nagyszüleivel kapcsolatos dokumentumokra.

A rég várt nagy pillanatra azonban a parókián került sor, ahol belelapozhattak az irattár mélyén őrzött anyakönyvekbe. A szabatos kézírással tett korabeli bejegyzés szerint „1912. május 18-án Vincze Ilona – Vincze János és Várkonyi Erzsébet lánya – esküdött Kálban Rózsa Gábor r. kath. ifjúval, Rózsa József és Vas Mária Erdőtelken született fiával”.

A 19 éves fiatalasszony és 23 éves párja nagy reményekkel vágott neki a közös életnek, ám az akkori gazdasági viszonyok nem sok jóval kecsegtették őket. Két évvel később az ifjú férj ezért döntött úgy, hogy kivándorol Amerikába, ahol néhány év alatt összegyűjt annyi pénzt, amivel itthon megalapozhatják a jövőjüket.

– Csakhogy időközben kitört az első világháború, nagyapám viszont nem akart részt venni benne. Ezért aztán leveleiben arra kérlelte a feleségét, hogy menjen ki utána, ő azonban csak nagy nehezen szánta rá magát az utazásra – idézte fel a régi történetet az unoka. – Az Ohio állambeli Steubenville-ben telepedtek le, ahol nagyapám először egy acélgyárban dolgozott, majd farmer lett, teheneket tartott, tejet árult. Nagymamám a háztartást vezette, s nevelte tizenegy gyermeküket.

Gabe Rozsa édesapja 1922-ben látta meg a napvilágot, s bár mindig is büszke volt magyar származására, csak idős korában jutott el szülei óhazájába. Erdőtelken már nem talált közeli rokonokat, de a faluban sokan emlékeztek még az őseire. Anyai ágon viszont sikerült felkutatni a családfához tartozókat, akikkel többnyire levélben tartották a kapcsolatot.

– A hat testvér közül annak idején három vándorolt ki Amerikába. Gyula és Ilona soha nem jött vissza, egyedül csak Laci járt itthon – mondta a káli Vincze Rózsika, aki Ilona révén Gabe Rozsa első unokatestvére.
A személyesen most először találkozó rokonok a másod unokatestvér, Kiss Jenőné – Várkonyi Rózsika – Árpád utcai házában jöttek össze. A messzi földről érkezettek közül egyedül Ilona lánya, a Youngstownban élő Barbara Grantonic beszél valamennyire magyarul, így a két nyelvet váltogatva – a vendéglátók egyik unokájának a tolmácsolásával – mutatta be kinti famíliáját, s vette számba az itt élőket. Ehhez előkerültek a frissen összeállított családi albumok, s azok a megsárgult régi fényképek, amelyeket az egymást követő nemzedékek tagjai féltve őrizgettek hosszú évtizedeken át.

– Megható az a szeretet, amellyel az egymástól távol élő rokonok ápolják a közös örökséget – jegyezte meg Gabe Rozsa, aki abban bízik, hogy a most személyes ismeretséget kötött  fiatalok nem hagyják majd elszáradni a mély gyökerű családfát.

Rokonokra és megélhetésre talált Magyarországon
Gabe Rozsát nem csak a fellelt rokonság köti Magyarországhoz, hanem a munkája is, miután a 75 éve Cleveland-ben alapított szerszámkészítő céget képviselő MTD Hungaria Kft. ügyvezető igazgatójaként él Nemesvámoson. A kft. egyik, káli származású munkatársa révén került kapcsolatba a település múltját kutató Seress József amatőr helytörténésszel, akinek a segítségével jött létre a templomi látogatás és a rég várt családi találkozó.