HEOL

Ugyancsak távol esik innen New Orleans, de ha behunyom a szemem, a jó öreg Satchmo jelenik meg előttem, amint rekedt hangjával belebúgja a mikrofonba, hogy milyen csodálatos a világ. A kiskörei strand színpadán ezúttal – a helyi Lipták Pál kíséretével – a gyöngyösi Répás Géza tolmácsolásában hangzott fel Louis Amstrong örökzöld száma, a „What a wonderful world”. S ez a dal meg is alapozta az idei, hatodik alkalommal megrendezett kocsmazenei találkozó hangulatát, az együtt zenélés örömét.

  Székely György, alias „KisBródy” szinte pillanatok alatt megnyerte a közönség legifjabb tagjait is. Fotó: Szilvás István

A „civilben” hangszerboltot üzemeltető Répás Géza nagy tisztelője az egykori amerikai jazztrombitásnak. Repertoárjában azonban még százával szerepelnek az olyan, ma is kedvelt dalok, amelyeket vendéglátós zenészként húsz évig játszott a mátrai szórakozóhelyeken. Mostanság csak kedvtelésből ül a szintetizátor mellé, inkább a fiatal zenészeknek ad bemutatkozási lehetőséget, például a gyöngyöstarjáni rockfesztiválon. A kocsmazenei találkozót viszont soha nem hagyja ki.
– Számos más nyári programunk mellett visszatérő eseménnyé vált immár ez a hangulatos randevú is, ami nemcsak a zenészeknek, hanem az itt pihenőknek, fürdőzőknek is kellemes szórakozást jelent – mondta a múlt vasárnapi randevút megnyitó Szén József polgármester.

S hogy ez mennyire így van, azt stílusosan úgy fogalmazta meg az egyik előadó, amikor – kissé átírva az eredeti szöveget – estefelé belerikkantotta a nagyvilágba, hogy „reggel óta szólt a nóta, nem pihentem én azóta...” Mint ahogy nem kímélte magát a Sátoraljaújhelyről érkezett Székely György, alias „KisBródy”, aki ezúttal is Illés-, Fonográf- és Republic-számokkal bűvölte el a közönséget. Róla tudni kell, hogy Bródy János nagy tisztelője, minden dalát élvezettel játssza, ahol csak teheti.

– Húszévi ismeretség fűz Bródy Jánoshoz, aki annak idején örömmel fogadta, hogy a szerzeményeivel lépek fel. A budapesti Illés-klub legutóbbi rendezvényén ő volt a fővendég, az én fellépésem pedig a műsor meglepetése volt. Ekkor újfent felhatalmazott rá, hogy a „dalait széles körben népszerűsítsem”, ami valójában azt jelenti, hogy rám ruházta teljes életművének a feltétel nélküli előadási lehetőségét – mesélte a kellemes hangú gitáros.

A közönséget azonban nemcsak a Bródy-dalok hozták lázba, hanem a mulatós zenének azok a slágerei is, amelyeket a helyi Csonka Sándor, illetve Penti Sándor és Nagy Róbert adott elő. Nagy tetszést aratott a velük együtt fellépő Lólé József is, aki fáradhatatlanul ropta előttük a táncot. Aki nem ismeri, nem gondolná, hogy például Czank Tamás, ez a Kisköréről Egerbe elszármazott fiatalember nem hivatásos muzsikus – amit ugyanis produkált, az elképesztően remek örömzenélés volt a javából –, hanem a számítástechnika avatott szakembere.
S ahogy az már az ilyen találkozókon lenni szokott – a tucatnyi jobbnál jobb amatőr zenész között –, ezúttal is meglepetéssel lépett a színpadra a találkozó fáradhatatlan szervezője, a helybeli Lipták Pál. Mielőtt belevágott volna, elmondta, hogy még katona korában játszottak egy dalt, aminek csak egyetlen strófájára emlékszik. Új szöveget írt hát ehhez a „félnótás dalhoz”, amit – miután róla szólt – a hároméves unokája jelenlétében énekelt el. Végül pedig a szintén saját szerzeményű „kocsmazenész valcer” hangzott fel, ami azzal a jelzés értékű mondattal zárult, hogy „jö-vő-re ta-lál-ko-zunk, ollé....”