HEOL

Fontos, hogy cikkeinket lehetőség szerint egy-egy táblázat, infógrafika is színesítse, segítve egyúttal a téma „befogadását.” Megoldhatatlan feladat elé állítja ez azt, aki például színházi produkciókról ír kritikus szemmel. Ám ezt a súlyos dilemmát most a Gárdonyi Géza Színház stúdiószínpadán megoldotta Máté Gábor játékmester és mini társulata.

  Ki vagyunk baszva! Hasizomgyakorlat a kondi teremben a szemlélődő Kaszás Gergő és az aktív Ötvös András, Görög László és Schruff Milán közreműködésével. Fotó: Gál Gábor

A HírlapSzínház legutóbbi előadása – mely egy száz kilót leadott fiatalemberről szóló írásunk ihletésére született – mérlegeléssel kezdődött ugyanis. Színészeink – ki beletörődve, ki küzdve, ki félve –, de vállalták súlyukat. Sőt végül arra is fény derült, kiből mennyit „vett ki” a produkció. Görög László például komoly nekibuzdulással „Áj em dö tájgör!” – „Én vagyok a tigris!” felkiáltással lépett a digitális mérlegre. Járó Zsuzsa csak néhány fölös dekától szabadult meg, míg Bozó Andrea zsémbelve, lassan minden fölös súlyt, ballasztot – cipőt, fülbevalót, nyaklácot, de még nadrágot is – elhagyott, s csak így volt hajlandó egy pillanatra fölszökkenni a mérőeszközre, mely így – mint tanulságos táblázatunkat böngészve kiderül – viszonylag kiütköző eredményt mutatott.

A HírlapSzínház mérlege

A színészek tehát vállalták testüket, ahogyan teszik azt, ha nem is ennyire direkt módon estéről estére a színpadon. Most azonban ennél sokkal többről volt szó. Máté Gábor arra sarkallta csapatának tagjait, hogy kertelés nélkül valljanak súlyproblémáikról, avagy éppen arról, hogy – szerencsés alkat lévén – ez a kérdés sohasem izgatta őket igazán. A kísérlet igen tanulságosnak bizonyult. Volt olyan, aki bátran és nyíltan beszélt problémáiról, vállalva önmagát, esendőségét, esetenként – játszi könnyedséggel – szembenézett az évek múlásának megállíthatatlanságával, mint például Fekete Györgyi. Tették mindezt kedves öniróniával, humorral és oly módon, hogy egy-egy megjegyzésből, félmondatból a néző önmagára ismerhessen, s talán másnap reggeltől ő is megbarátkozzon saját testével, hiányosságaival, avagy épp fölöslegeivel. De olyan is akadt azért, aki megpróbálta megúszni az igazi önvallomást.

Persze nem csak ezekből az önvallomásokból, hanem frappáns jelenetek összekapcsolódó szemeiből kovácsolódott eggyé az előadás lánca. Ezek közül is kiemelkedett az a konditeremben játszódó jelenet, melyben a profi gyúrók Ötvös András és Schruff Milán ad tanácsokat az autszájder becsöppenő, elpuhult idősebb korosztálynak, Kaszás Gergőnek és Görög Lászlónak, aki a történet szerint épp Toldi Miklós robosztus alakjának megformálásához próbál fizikailag is fölnőni. Hasonlóan kiváló volt, amint a két legnagyobb darab fiú, Mészáros Máté és Vajda Milán pocakosan elfeküdve a fotelekben értékelték a lányokat kegyetlen szókimondással.

Akire évszakonként új arc néz vissza a tükörből

A legőszintébben talán Mészáros Sára nyílt meg ezen az estén.  Kendőzetlen őszinteséggel, pajkos humorral beszélt arról, hogy meg kellett barátkoznia a ténnyel, miszerint bizony nincs melle. Ha meg hízik egy kicsit, és mégis van cici, akkor meg más, nem kívánt helyekre is rakódnak – ott fölöslegesnek minősülő – kilók. Ráadásul még ott vannak a szeplők, melyek a kikeleti nap első sugaraira téli szunnyadásuk után új erőre kapnak, s eljön az a tavaszi reggel, amikor a tükörből egy új arc néz vissza. De ez az arc is az övé, ez az arc is szeretni való.