HEOL

– A megyei I-es bajnoki cím ünneplése közben júniusban a mennyben érezhették magukat. Ősszel viszont a pokol legmélyebb bugyrait is megjárták. Miként élték meg ezt az időszakot?
– Az is nagy fejtörést jelentett, hogy egyáltalán vállaljuk-e a magasabb osztályban való szereplést, az induláshoz szükséges anyagi háttér ugyanis sokáig bizonytalan lábakon állt – tekintett vissza Labancz Róbert, a gyöngyöshalásziak edzője. – A nevezési határidő előtti utolsó napokban döntött a klubvezetés, nem szerettünk volna csalódást okozni a szimpatizánsainknak. Úgy éreztük, az a csapat, amely tízpontos előnnyel nyerte a megyei bajnokságot, magasabb osztályban is képes megállni a helyét. Akadt ugyan olyan futballista, aki már nem szívesen váltott, de a klubhoz való erős kötődésük döntőnek bizonyult.

  A gyöngyöshalásziakat állva hagyta az NB III-as mezőny. Bódis Barnáék (középen) három ponttal szerénykednek a 15 csapatot számláló tabella alján. FOTÓ: LÉNÁRT MÁRTON

– Az első pár mérkőzésen még nem is adódott probléma. Mikor érezte először úgy, hogy nehéz ősz vár a csapatra?
– Az 5–6. forduló tájékán a gyarapodó sérülések már egyre nagyobb gondot jelentettek, az eredménytelenség okán pedig egyre hitehagyottabbá vált a társaság. A sorsfordító találkozónak mégis a felsőtárkányit nevezném, ahol csúfos kudarcot vallottunk. Nincs mit szépíteni, a hazaiak lefociztak bennünket. A hátralévő mérkőzéseken hiába voltunk többször is ígéretes helyzetben, az ellenfelek minden hibánkat könyörtelenül megbüntették. Amit egy-egy mérkőzésen megsüvegelendő játékkal felépítettünk, sikerült percek alatt romba dönteni.  

– A Salgótarjáni BTC elleni győzelmen kívül ki tud emelni valami pozitívumot csapata teljesítményét látván?

– Jobbára támadó szellemű játékosokkal rendelkezünk, ezt próbáltuk kamatoztatni. A SBTC elleni siker (2–1) természetesen örömteli, de nem az volt az egyetlen mérkőzés amelyen ügyes, kombinatív futballal rukkoltunk elő. A dolog szépséghibája, hogy az ellenfél gyakorta több gólt rúgott, mint mi.

– Lát még reálist esélyt arra, hogy bent tudja tartani a Gyöngyöshalászt?
– Esély mindig van. Ehhez azonban komoly szemléletbeli változásokra lesz szükség. Nyilván erősítenünk is kell, elsősorban olyan fiatalokra lenne szükség, akikben van ambíció, s szeretnének még komolyabb szinten futballozni. Anyagi lehetőségeink korlátozottak, ezért kész játékosokat nincs lehetőségünk vásárolni. A keret meglévő tagjaival is le kell ülni, s tisztázni, hogy hajlandók-e áldozatot hozni a klubért, s velünk együtt küzdeni a bentmaradásért. A saját felelősségemet sem szeretném hárítani, be kell lássam, talán túlzottan kötődöm egy-két futballistához, s olykor érzelmi alapon nem biztos, hogy jó döntést hozok.

– A személycseréket illetően lehet-e már tudni, hogy kik távozhatnak, illetve kik érkezhetnek?
– Neveket nem szívesen mondanék, annál is inkább, mert az átigazolási időszak még el sem kezdődött. Két játékossal vettem fel a kapcsolatot, akik szívesen csatlakoznának hozzánk. Tőlünk is hallottam olyanról, akit más klubok csábítanak. Meglátjuk, hogy merre fordul a sorsunk, mindenesetre január közepén szeretnénk munkához látni.