HEOL

Szécsi az olaszok ellen a harmadik helyért rendezett, és bravúros fordítással 12-9-re megnyert összecsapás után beszélt erről. A háromszor egymás után olimpiai bajnok együttes alapembere hozzáétette: a brit fővárosban negyedszer is a dobogó tetejére akar állni az eredményhirdetésekor.

Hasonlók a céljai a Kemény Dénes legénységében az eindhoveni Eb-n is szerepet kapott további három, szintén egyformán háromszoros olimpiai aranyérmesnek, Biros Péternek, Kásás Tamásnak és Kiss Gergelynek, mely trió húzóerőnek bizonyult a németalföldi kontinensviadalon, ha nem is játszott végig ugyanolyan magas szinten mindegyikőjük. Jelesül a csoportmeccseken Kásás, aki hosszú szünet után tért vissza a nemzeti együttesbe, olykor régi fényében tündökölt, miközben az elődöntőben, Montenegró, majd a bronzmeccsen Olaszország legjobbjai ellen neki ment a legkevésbé a "négyek" közül.

  Szécsi Zoltán, az hogy elnyűhetetlen világklasszis FOTÓ: LÉNÁRT MÁRTON

Kiss ugyanakkor a délszlávokkal szemben - amúgy hosszabbításban elveszített - összecsapáson nyújtott különösen mesterit, négy gólja élményszámba ment. Szécsi kiváltképpen az itáliaiakkal vívott meccsen igazolta sokadszorra, hogy elnyűhetetlen világklasszis, ahogy Biros is a magyar-olaszon mutatta meg, hogy tényleg mennyire "jó az öreg a háznál". A régóta a vízilabdás legnagyobbak közé tartozó csapatkapitány parádés megoldásokkal, háríthatatlan bombákkal hatszor (!) vette be az aktuális világbajnok kapuját.

A kiragadott példák mellett az "átalány" is a derűlátást erősítheti: tudniillik a 34-35 éves játékosokra változatlanul bizton építhet a szövetségi kapitány, s megfelelő formaidőzítéssel, karbantartott fizikai - és lelki - állapotban, kellőképpen "összedrótozva", tehát egészségesen képesek lehetnek a nagy cél, a sorozatban negyedik magyar olimpiai arany kiharcolására is, persze a tizenhárom fős alakulat többi tagjának hathatós közreműködésével.

A társaságban gyaníthatóan legfeljebb egy-két poszton fordulhat elő változás, a csapat magja - a kétszeres olimpiai bajnok Madaras Norbertet, s az "egyszereseket", a Varga fivéreket, Dánielt és Dénest, továbbá Steinmetz Ádámot és Hosnyánszky Norbertet is beleértve - adott, még ha az ifjabb évjáratú olimpiai bajnokok olykor hullámzó, felemás teljesítményt nyújtottak is az Eb-n, s mindvégig stabilan, egyenletesen játszania egyiküknek sem sikerült.

A csapat egésze azonban hozta a kötelezőt, hétből hat meccsét megnyerte, s rendre akadt, akit az éppen halványabban produkáló játékosa helyén hatékonyan tudott bevetni a kapitány a kiegészítőnek mondott emberek - a kapus Baksa László, továbbá Hárai Balázs, Szivós Márton és Katonás Gergő - közül is. Ugyanakkor a bő egyhónapos együttlét, a decemberben elkezdett gyakorlás még nem volt elegendő egy mindig mindenki ellen ütőképes, állandóan olajozottan játszó csapat kialakításához.

Például Kásás újbóli visszaillesztéséhez-beépüléséhez is kell még idő, de hogy alkalmas és képes a társulat a londoni végső sikerre is, azt a legfontosabb mérkőzésén, az Eb-bronzról döntő vasárnapi meccsen mutatta meg a leginkább a válogatott, amely háromgólos hátrányból fordítva, ilyen-olyan hibákkal egyetemben, néhány játékos gyengébb alakítása, védelmi megingások, elrontott támadások dacára is el tudott bánni a világbajnokkal. Nagy szívvel, eltökélten, magát a mélypontról is visszaküzdve harcolta ki a Kemény-csapat a harmadik helyet, s állhatott fel a 2008-as olimpia óta most először a dobogóra egy világversenyen, egy minden szempontból tanulságos, hasznos és összességében eredményes Európa-bajnokság méltó lezárásaként.

A meglévő hibák, pontatlanságok, hiányosságok eltüntetésére, a csapat továbbépítésére, a tökéletes összeérlelésre van még fél év, sok munkával olyan, a mostaninál is magasabb szintre juthat a válogatott, hogy Londonban már egyetlen együttest - sem az Eindhovenben diadalmaskodó szerbet, sem az ezüstérmes montenegróit, sem mást - ne kelljen majd maga elé engednie.

A magyar női válogatott is éremreményekkel érkezett Hollandiába, s a dobogós vágyakat a medencében nyújtott, összességében meggyőző teljesítménnyel úgy tudta valóra váltani kiválasztottjai révén Merész András, a bő egy éve hivatalban levő szövetségi kapitány, hogy egy alaposan megfiatalított társaságot gyúrt össze immár meglepetésre, jobb együttesek legyűrésére is képes csapattá. Az oly sokat hangoztatott, s Eindhovenben egyértelműen igazolt csapategység diadala volt a bronzérem, amely megalapozhatja az olimpiai szereplést, illetve az ottani helytállást is.

A londoni indulás jogának kiharcolása azonban még hátravan, s a címvédő oroszok legyőzésével elért Európa-bajnoki harmadik hely értékét az adhatja meg igazán, ha a csapat az áprilisi olimpiai kvalifikáción is bizonyítani tud. Eindhovenben az elődöntőbe kerüléssel a tavaszi trieszti tornán való részvételt is kiharcolta a Merész-csapat, amely azonban további érdemi bizonyítékát akkor adhatja fejlődésének, ha az olaszországi ötkarikás selejtezőt eredményesen véve a 12 csapatos tornán a legjobb négy közé jut.