HEOL

Bodnár András 1942. április 9-én született Ungváron. Szülei 1944. telén a két és fél éves Andrissal és a kilenc hónapos Jancsival a front elől menekülve találtak otthonra Egerben. A Szent Imre téren (ma Petőfi tér) laktak az uszoda szomszédságában. Nem csoda, hogy mindkét Bodnár gyerekből kiváló úszó és vízilabdázó vált.

A 18 éves egri fiú 1960-ban a 4x200-as gyorsváltóval aspirált az olimpiai kiküldetésre. A vízilabdázók szövetségi kapitánya Lemhényi Dezső szintén beválogatta és rábízta a döntést, melyik sportágban akar részt venni a római játékokon. Bodnár a pólót választotta, de benevezték a 1500 méteres gyorsúszásban is, mivel 1964-ig olyan szabály volt érvényben, hogy egy ország vízilabdában 11 főt indíthat és ezen felül játszhatnak a csapatban a más sportágakban ténylegesen szereplő olimpikonok. Az 1960-as bronzérmes magyar vízilabdacsapatban 14-en alkották, mivel három fiatal (Bodnáron kívül Felkai és Konrád II.) bevállalt egy-egy úszószámot.

  dr. Bodnár András (balra) sportszakmai vezetőként is sokra vitte FOTÓ: LÉNÁRT MÁRTON

A csapat benjaminja a bronzérmes gárdában mindössze egy mérkőzésen játszott és egy gólt lőtt. A Dobó István gimnáziumban érettségizett, majd Budapesten az orvostudományi egyetemen tanult tovább. Még két évet pólózott Egerben, csak 1962-ben igazolt át az OSC-be, ahol lassan bajnokesélyes gárda szerveződött, 1969-től kezdődően (amikor ifjú Szívós István is odaigazolt) zsinórban hatszor volt övék az elsőség. 1964-ben Tokióban már alapember volt a válogatottban. A hat mérkőzés közül ötön játszott, és hátvéd létére három gólt dobott.

A két utolsó mérkőzésen kulcsszerepet töltött be, az olaszok ellen a harmadik negyedben állt be 0:1-nél, és az ő két bombagóljával fordított a magyar csapat. A Jugoszlávia elleni döntetlen és az olaszokkal szembeni 3:1 után 2:0-ra, 3:1-re vagy 5:2-re kellett legyőzni a torna utolsó mérkőzésén a Szovjetuniót, hogy jobb gólaránnyal elhalásszuk az aranyat déli szomszédaink orra elöl. A második negyed végén, 1:1-es állásnál ismét elküldték melegíteni Bodnárt. A víz alatt volt, amikor hallotta a közönség morajlását. „Jaj de jó, már csak egyet kell lőni” - gondolta. Sajnos négyet kellett, mert a szovjetek dobták a gólt.

A hihetetlen elszántsággal küzdő csapat a harmadik negyedben egyenlített, a negyedikben pedig újabb három találattal terhelte meg ellenfele hálóját. Egy perccel a lefújás előtt, 5:2-es állásnál még támadhattak a szovjetek, de Bodnár kiválóan szerelt, és többet már nem adtuk ki a kezünkből a labdát, jelenleg is az ötödik gólt ejtő Dömötör Zoltán tulajdonát képezi.

Bodnár még két olimpián erősítette a magyar csapatot, Mexikóvárosból bronz-, Münchenből ezüstérmet hozott haza. Tagja volt az első ízben kiírt világbajnokságot megnyerő gárdának 1973-ban. 1974-ben, 12 évvel első Európa-bajnoki címe után, ismét kontinens elsőséget ünnepelhetett. 1975-ben a második vb-n csak ezüstérmet szerzett a csapat, Gyarmati Dezső három helyen változtatott, Bodnár, Kásás és Görgényi helyére Sudár, Gerendás és Kenéz került be a Montreálba utazó csapatba.

1979-ben 37 évesen végleg felhagyott az aktív játékkal, de nem szakított a vízilabda sporttal. 1981 és 1989 között a Magyar Úszó Szövetség alelnöke és a vízilabda szakág vezetője volt. 1989-ben őt választották meg az önállóvá vált Magyar Vízilabda Szövetség elnökévé. Több mint 20 éven át a LEN (Európai Úszó Szövetség) Orvosi Bizottságának tagjaként dolgozott. 1968-ban végzett az egyetemen, a SOTE I. számú sebészeti klinikáján kezdte pályáját, majd különböző budapesti kórházakban osztályvezető sebész főorvosként számíthattak rá. 1989-ben Erdős Sándor párbajtőrvívó olimpiai bajnokkal közösen létrehoztak egy egészségügyi vállalkozást, amely keretében 34 kórházban végeznek ultrahang vezérelt epe- és vesekőzúzást.

Bodnár dr. öccse, Bodnár János két sportágban is válogatott volt. Egerben, az OSC-ben és a Vasas Izzóban másfél évtizeden keresztül az OB I-ben vízipólózott. Ezzel párhuzamosan a Csepelben öttusázott. 1965-ben az első ízben rendezett ifjúsági világbajnokságon csapatban és egyéniben is aranyérmet szerzett. Az egyéni versenyben egy bizonyos Björn Ferm végzett mögötte a második helyen, aki 1968-ban, Mexikóvárosban 11 pont előnnyel lett olimpiai bajnok Balczó előtt. Bodnár János ezen a versenyen a Balczó, Török, Móna aranycsapat tartalékjaként volt jelen. (Folytatjuk)

A szerző olimpiatörténeti kutató