HEOL

A futball, mint örök szenvedély sípmesterként húsz éve jelenti élete szerves részét a 2011-es év legjobb Heves megyei labdarúgó játékvezetőjének.

„Dzsudzsák Balázs földije vagyok” – lep meg a kijelentéssel, de ez még csak a kezdet. „Valószínűleg azt is kevesen tudják, hogy labdarúgóként, majd a játékvezetői pályán Fesztbaum Béla indított el.” Kétezertíz őszén elhunyt újságíró kollégánk a Lajosvárosban szomszédja volt a Nyírlugos után Füzesabonyon át 1971-ben Egerben letelepedett Domoszlai családnak, amelynek idősebb fiát sikerült megnyernie a sportágnak. Az Egri Vasasban eltöltött futballista éveket füzesabonyi és poroszlói fellépés követte, de már 25 évesen, testvérével, Lászlóval együtt vizsgát tett játékvezetésből. A működésre azonban 1992-ig várni kellett. Azóta húsz év telt el, az emlékek viszont élénkek: „Egerbocson vezettem először Montvai Pistával” – idézi.

A nagy statisztikus hírében álló sporttárs már 2300 mérkőzésen jutott túl, ám azzal együtt is, hogy sokáig futballozott, tíz évre volt szüksége az igazi ismertséghez és a labdarúgókból kiváltott tisztelethez. Úgy véli, a mai fiataloknak ez utóbbit nehéz elérni, mert nagy kihívás ifjúként, focista múlt nélkül kezdeni a sípos emberek életét. A leget mégis más jelenti. „A másodperc tört része alatt kell döntést hozni. Jó bíró abból lehet, aki a meccseken általában előforduló 15–20 ilyen kétes helyzetet jól ítéli meg.”

  Domoszlai János. Húsz év múltán a csúcson. FOTÓ: LÉNÁRT MÁRTON

Nagyrédén 2010 nyarán egy ilyen komolyabb fordult elő vele a Gyöngyöshalász elleni presztízscsata során (1–2). A történtek azóta is kísértik, noha nem vágyott olyan ismertségre, mint – hogy a legjelentősebbet említsük – a szovjet Tofik Bahramov, aki az 1966-os angliai vb-n megadta az angol Geoff Hurst gólját a németek elleni döntőben.

„Ha hibázok, azt elismerem, de sajnos a tévéfelvétel nem állt rendelkezésre, így nem derülhetett ki, hogy bent volt-e a rédei játékos lövése.”

Apropó, Tv! A 48 éves játékvezető hivatását tekintve 26 esztendeig szerelt televíziókat, manapság pedig közúti ellenőrként tevékenykedik. Mindkettő segítségére volt és van is a bíráskodásban, amelyet szerinte csak mélységes alázattal lehet művelni. „Jó ember ismerőnek tartom magam, tudom őket kezelni.” Erre még két esztendőt szán magának, utána – hogy a futballnál maradjon – szeretne edzősködni. Fiával, Péterrel hamarosan elkezdi a D licenszes tréneri tanfolyamot, majd szívesen foglalkozna gyerekekkel, akik „még nagyon őszinték”. Ha ez nem jön össze, játékvezető ellenőrként számíthatnak rá, miként jelenleg is a küldő albizottság tagjaként.

A megyében nyilvántartott majd' százfős keret negyedik legidősebbjeként sosincs ellenére bármelyik kollégájával kelljen is a játékot vezetnie, de az asszisztensi ténykedést is legalább ennyire szereti. Mindenkivel megtalálja a közös hangot, a fiatalokat pedig igyekszik minél jobban segíteni. Arra a kérdésre, hogy megérdemli-e a díjat, szerényen csak azt feleli „nem hiszem azt, hogy én lennék a legjobb”. A tesztek és az osztályzatok feltétlenül az élmezőnybe sorolják a legmagasabb osztályként az NB III-ban összesen mintegy 200 meccsen működött sporit, ám ezeken felül az emberi tényezők is mellette szóltak, amikor a díjra 2011-ben legérdemesebb személyről határoztak.

Szerencsére a zöld asztalnál nem pillanatok alatt kellett dönteni, ám kétségtelen, hogy az „ítélet” helyesnek bizonyult. Így akár Dzsudzsák Balázs is büszke lehet a földijére, Fesztbaum Béláról nem is beszélve.