HEOL

Az egri vízilabda centenáriuma kapcsán önkéntelenül is felvillannak emlékezetünkben olyan nagyra becsülésre méltó sportemberek, akik, ha élnének, puszta jelenlétükkel is gazdagítanák ünnepünket.

Baranyai György már 15 évesen kipróbálhatta pólós képességeit. Abban az időben természetes volt, hogy jól úszott, ám kortársaival szemben ő inkább vízilabdázott. A center posztján érezte minden idegszálával a kaput, csavart lövéseivel állandó rettegésben tartotta a hálóőröket. Válogatott szinten tette a dolgát, az akkori szövetségi kapitányok azonban a fővárosból nem láttak el a vidéki uszodákig. Annak ellenére maradt „felülről” észrevétlen, hogy 17 évig játszott az élvonalban.

  Baranyai György (jobbra) edzőként is sokat fagyoskodott a Bárány-uszodában. Beküldött fotó

Baranyai György visszavonulása egybe esett az egri vízilabda egyik hullámvölgyével, az edzői feladatokat 1954-ben bízták rá. Az OB I-es búcsút (1957) nem tudta megakadályozni, ám teljesen átalakult, valójában megfiatalított együttesével egy év múltán vissza került az első osztályba. Nagyon szerette a közönség a Denk, Rüll, Frank, Ringelhann, Pócsik, Bodnár, Utassy, Bolya, Halmos, Bóta, összetételű gárdát, két későbbi olimpiai bajnok (Bodnár és Pócsik) is ebből a keretből nőtt ki. Az időszak kiemelkedő játékosának számított később Katona és Szölgyémy is. Csupa egri neveléssel szerzett bajnoki bronzérmet 1964-ben az Egri Dózsa. Az együttes mestere 15 évig dolgozott a legjobbakkal. Baranyai György bölcsen engedte maga elé az utódokat, nem volt számára rangon aluli az utánpótlás-nevelés, majd a női csapat trénereként alkalmazkodott az új időkhöz. Közben sokat töprengett azon, hogy miért váltak uralkodóvá az anyagiak a sportban.

Baranyai Györgyöt általános tisztelet övezte. Példamutató egyéniség volt. Nem vágyott civil babérokra. A klub elnöki posztját is csak azért vállalta, hogy segítsen azokon a tőle fiatalabbakon, akik még nagyobb terheket viseltek keserves időszakban.
Mindenki Gyuri bácsija mindennapos programja szerint (78 évesen) 2000. október 31-én délután is elindult otthonából a Bárány-uszodába. A Teremtő csak néhány lépést engedélyezett számára. Az általa is megálmodott Bitskey-uszoda felavatása előtt egy hónappal örökre eltávozott.