HEOL

A találkozó a harmadik negyedben dőlt el, amikor Kemény Dénes együttese négy góllal húzott el ellenfelétől. A magyarok ezt megelőzően utoljára szinte napra pontosan hat évvel ezelőtt (2192 napja), a 2004-es athéni olimpia döntőjében tudták legyőzni a nagy rivális szerbeket.

Eredmény:
Magyarország – Szerbia 9–6 (2–1, 1–2, 4–0, 203)
A magyar góldobók: Madaras 3, Kis G. 2, Biros, Varga Dániel, Hosnyánszky, Szivós 1–1.

  Varga Dánielék megtörték végre a szerb átkot.

A zuhogó eső szemerkélősre váltott, amikor a Mladost-uszoda 33 méteres nyitott medencéjében megkezdődött az összecsapás. A parton mindenesetre már a nyitány előtt megszületett a magyar győzelem: egy talán félszáz fős szerb szurkolócsoporttal szemben vagy háromszáz – a honi szövetség főszponzora, a Vodafone Magyarország jóvoltából öt  különbusszal érkezett – magyar torkából szólt a „Ria-Ria-Hungária!” harci kiáltás, lobogtak a piros-fehér-zöld zászlók, és szóltak rendületlenül a magyar vuvuzelák.

A harsány, s már-már hazai miliőt idéző hangulatban egy-két eltékozolt lehetőség után előbb Biros Péter, majd Varga Dániel pazar passzból közelről szerzett góljaival vezetett is a magyar együttes (1–0, 2–1).
Az első szünetet követően remekül védekezett ki egy emberelőnyt a Kemény-csapat, aztán a felső kapufa segítségével hárított a kapuban kezdő Nagy Viktor, hogy aztán Madaras Norbert balkeze villanjon (3–1). Erre már – újabb fórból – érkezett válasz, sőt az egyenlítés is összejött a nagyszünetre (3–3).

Nagyszerűen indult viszont a harmadik nyolc perc: az addig csak a „majdnem” gólig eljutott Hosnyánszky Norbert elhajlásból bombázott a szerb hálóba (4–3). A center Kis Gábor a változatosság kedvéért átlövésből növelte tovább az előnyt (5–3), jól játszott a magyar csapat, s biztos kézzel védett Nagy. Olyannyira, hogy – első magyar duplázóként – Madaras 6–3-ra alakította az állást. Magabiztos magyarok, megszeppent szerbek – ezt mutatta a medencekép, de még sok volt hátra a meccsből. Jelesül a harmadik játékrészből másfél perc, amikor Birosék emberelőnyhöz jutottak, a precíz figura végén pedig  Szivós Márton bevágta a hetedik magyar gólt is (7–3)!

El lehet-e herdálni ekkora előnyt? – hangzott a költői kérdés, amire a választ az utolsó negyed adta meg: nem! A magyar válogatott továbbra is roppant koncentráltan játszott, s bár a labdának nem akaródzott újból a szerb kapuba kerülni, a rivális egyszerűen képtelen volt feltörni a magyar védelmet. Pontosabban háromszor azért csak sikerült nekik: emberfórból, bő négy perccel a vége előtt (7–4), majd a triplázó Madaras találata nyomán még két alkalommal (8–6).

A lényegen azonban ez mit sem változtatott, pláne Kis tökéletes „zárszónak” is megfelelő lökete után (9–6): hat szűk esztendőt követően Magyarország vízilabda-válogatottja legyőzte Szerbia nemzeti csapatát. S ez akkor is hatalmas szó, ha csupán egy „egyszerű” Európa-bajnoki csoportmérkőzésen következett be a „mumusverés”.