HEOL

– A magyar küldöttség mennyire élte meg sikerként a 17 szerzett érmet?
– Játékvezetőként egy hotelben szállásoltak el, így az olimpiai faluban élő magyar küldöttséggel viszonylag kevés lehetőségem volt találkozni – számolt be a szingapúri történésekről Petővári Attila, aki a Heves Megyei Asztalitenisz Szövetség elnökeként is ténykedik. – A néhány közös beszélgetésből azonban annyi leszűrődött, hogy az eredeti elképzelésekhez képest igencsak eredményesen szerepelt a honi küldöttség. Az elért eredmények felülmúlták a várakozásokat. Azt azonban többen is hangsúlyozták, hogy ennek ellenére számos probléma van az utánpótlás-nevelésben, így hiba lenne túlzott elvárásokat támasztanunk sportolóink felé.

– Több nemzetközi versenyen járt hivatalos személyként milyen tapasztalatokat szerzett az első ilyen jellegű rendezvényről?
– Bár hat éve bíráskodom, ez volt az első olyan eseményem, ahol több, összesen 26 sportág is érdekelt volt, így rendhagyó napokat tölthettem Szingapúrban. A Nemzetközi Asztalitenisz Szövetségnek, a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak és a szervezőknek köszönhetően kiváló feltételek mellett dolgozhattunk, a körülményekről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. A hotel minden igényt kielégített, a közlekedést is remekül megoldották, a csarnok pedig lenyűgöző volt. Egyedül talán az étkezési lehetőségek voltak kissé leegyszerűsítve, de azért persze senki sem halt éhen. A háttérben működő apparátus tapasztalt emberekből állt, így zökkenőmentesen zajlottak a megmérettetések, melyeket a legújabb informatikai eszközök segítségével bárhol élőben lehetett nyomon követni.

– Az asztalitenisz versenyeket miként bonyolították le?
– Az első három nap az egyéni, majd a csapatküzdelmekre került sor. Összességében körülbelül 18–20 mérkőzésen működtem közre. Ezek közül kiemelném a sportág első ifjúsági olimpiai döntőjét, a női egyénit, melyen egy dél-afrikai hölgy asszisztenseként bíráskodtam. Felüdülő érzést jelentett együtt dolgozni a szingapúri és a világ más részéről érkező kollégákkal, s örömmel nyugtáztuk, amikor megtudtuk, hogy a hőmérsékletre való tekintettel zakó helyett ingben vezethetjük a mérkőzéseket.

– Nem mindennapi helyen járt, de visszatérne-e máskor is?
– Nem túlzás azt állítani, hogy az első Ifjúsági Olimpia minden résztvevő (játékos, edző, játékvezető) számára különleges élménnyel bírt. Én például életem egyik legszebb időszakaként tartom számon az ott eltöltött időt. Az egyik legkellemesebb meglepetést a bírói gárda jelentette, amely 18 szingapúri és 18 külföldi játékvezetőből állt. Mivel mindannyian 30 év alattiak voltunk, könnyen szót értettünk egymással és a néhány órás alvásokat leszámítva gyakorlatilag minden percet együtt töltöttünk. Elképesztő volt azt is látni, hogy az idén 45. éve független Szingapúr hová fejlődött az elmúlt évtizedekben. Azt hiszem, Magyarország sok tekintetben példát vehetne a szigetállamról. Remélem, hogy akár az asztalitenisz, akár bármi más révén lehetőségem lesz még elutazni, és újra találkozni újdonsült helyi barátaimmal.