Jobb félni?

Ki gondolta volna, hogy a népszavazást megelőző plakátkampány utózöngéi között a szorongó gyerekek is megjelennek?
„Kiskamasz iskoláslány kéri a szüleit, hogy mégse menjenek a Citadellára kirándulni, ahogy tervezték, ott ugyanis sok ismeretlen egyén sétál hátizsákkal. Anyu, félek, hogy fel fognak robbantani, fogalmazza meg a kislány az édesanyjának – de szakemberhez már azért kerülnek, mert a félelem a szülői megnyugtatásra sem múlik el, a gyermek fél az iskolából hazamenni, fél a hátizsákosoktól, a barna bőrűektől, a barna szeműektől. Nem kitalált, valós eset, amellyel most találkoznak a segítő szakemberek is.”

A történet csütörtökön jött velem szembe a világhálón. A cikkben egy klinikai gyermek-szakpszichológus beszél arról: megdöbbent, hogy megjelentek a praxisában azok a gyerekek, akik a honi napi politika következtében kezdtek el szorongani. Korábban ilyen esetekkel nem találkozott. Beleborzongtam.

Néhány hete, amikor Eger mellett egy ámokfutót üldözve a rendőrök csak úgy tudtak megálljt parancsolni a menekülőnek, hogy egy utasokkal teli munkásbuszt keresztbe állítottak az úton, már találkoztam hasonlóval. Igaz, ott felnőttek rémültek meg. Mindenki feküdjön a padlóra, lehet, hogy robbantanak! Így hangzott akkor a rémült kiáltás.
Csak kérdéseim vannak, amelyekre valószínűleg nem lesz igazi válasz. Illetve lesz sok-sok válasz, és borítékolnám, hogy ott lesz benne a jobb félni, mint megijedni szöveg is.

Nem hiszem, hogy ez volt a cél. A kampány kitalálói gondoltak a gyerekekre, akik kisiskolásként olvasni már tudnak, ám életkorukból fakadóan még szó szerint veszik, amit a plakátok üzennek? Ezeknek a kicsiknek még nem nyújt biztonságot, a profi politikai kommunikációs nyugtatás. Mint a fenntebbi történet is mutatja, pszichológusok segítségével igyekeznek megküzdeni a kialakult szorongással.
Tényleg félelemben akarjuk felnevelni a gyerekeinket? Tényleg jobb félni?