Miért kellett Rustynak meghalnia?

Egy kis idő elteltével aztán csak elmeséltem, hogy hazafelé láttam, ahogy egy idős férfi pórázon húzza a kutyáját földön, miközben nem csupán üvölt a szerencsétlen állatra, de üti-veri is. Az meg csak feküdt a sárban és tűrt. Nem értettem az egészet, de tudtam, hogy amit látok, az rossz.

Mi tagadás, mind a mai napig felkavar az eset. És ha könnyeket már nem is csal a szemembe, most is felkavar a történet. Ellentétben a férfival – ő már nem él –, aki egészen biztosan nem tudta, hogy nem kizárólag a kutyájának, de egy kislánynak is nagy fájdalmat okozott a tettével.

Nos, ez a régi eset arról a hírről jutott az eszembe, ami egy vakvezető kutya megmérgezéséről szólt (a jószág két napig tartó, iszonyú szenvedésen ment keresztül, mielőtt kimúlt), s amely óriási felháborodást váltott ki – tegyük hozzá: joggal – a jobb érzésű emberek körében. Rusty, a négyesztendős golden retriever két éve segítette vak gazdáját nap mint nap. Halálával a verpeléti asszony – aki még jóval a tragikus események után is a könnyeivel küszködve képes mesélni az őt ért megrázkódtatásról – nemcsak egy hűséges barátot, de az önállóságát is elveszítette.

A rendőrség eljárást indított ismeretlen tettes ellen állatkínzás bűntette miatt. És bár remélem, hogy a vétkes elnyeri jól megérdemelt büntetését, a kérdés, hogy mi visz rá valakit egy vakvezető kutya elpusztítására, most sem hagy nyugodni. Pláne, merthogy válasz – legalábbis józan ésszel felfogható – nincs.