HEOL

Július végén még úgy volt, hogy az idei bányásznapon, szeptember első vasárnapján az egykori legendás edző, Lakat Károly nevét veszi föl a város stadionja. Aztán nem lett meccs, és a névadó is elmaradt.
Az ok prózai: a pálya jelenlegi állapotában méltatlan arra, hogy a „Tanár úr” nevét viselje.
– Úgy hallottam, ötszázmillió forintot fordítanak a pálya fölújítására – mondja Genzwein Ferenc, a magyar futballban a Vasasnál és az Újpestnél szerepet vállalt üzletember, aki egyik kezdeményezője annak, hogy Tatabányán Lakat-stadion legyen. – Ennyi pénzből valóban Karcsi bácsihoz méltó környezet teremthető, főként ott, ahol a leginkább otthon volt edzői pályafutása során. Török József, a futballklub ügyvezetője már részletekkel is szolgál.
– Az önkormányzat állja a költségeket, reményeink szerint a tavaszi rajtig befejeződnek a munkálatok, és megtarthatjuk a névadót.
A város alpolgármestere pontosítja az ügyvezető szavait:
– A stadion felújítása folyamatos. Minden lépéshez testületi döntés kell, a határozat után pedig még következik a közbeszerzési eljárás – mondja Lévai Ferenc. – Nemcsak a kerítést, az öltözőket kívánjuk rendbe tenni, hanem az atlétikai pályát is. Egyelőre csak a kerítés fölújításához van kivitelező, de hamarosan minden munkához megtaláljuk a szakembereket.
Ugyanakkor arról még nem esett szó az önkormányzatnál, hogy lesz-e neve a pályának.
– Lakat Károlyt mindenki tiszteli a városban, személye, munkássága hozzátartozik a város történetéhez – folytatja Lévai Ferenc. – Ezzel együtt csak akkor kerülhet sor arra, hogy megtárgyaljuk, kapjon-e nevet a stadion, ha teljesen megújul...
Az ügymenet persze nem teheti semmissé Lakat Károly életművét. Az edző az NB I-ben öszszesen 360 bajnokin ült a Bányász kispadján. Mérlege: 150 győzelem, 106 döntetlen, 104 vereség, 406 bajnoki pont.
A 14 tatabányai szezon során többek között egy-egy második (1980-81) és harmadik (1981-82) helyet köszönhet neki (is) a klub.
Aligha emel(ne) vétót bárki az ellen, hogy a Lakat Károly-stadionban játsszanak az újból NBI-es csapat tagjai. A Tanár urat meg aligha zavarná, hogy a „megszokott”, és nem csillogó-villogó környezet emlékeztet rá.
Ő persze már türelmes, az utódoknak illik, illene sietni.