HEOL

Hogy a Schmitt Pál-féle szöveglopási történet hány áldozatot követel még, ez idő szerint egyszerűen nem lehet megmondani, ám nem kizárt, hogy a botrány okozta földrengést követő „plágiumkeresési cunami” a szocialista párt volt elnökét és kormányfőjét, a nem oly régen létrejött Demokratikus Koalíció vezetőjét, a magyar jobboldal nagy-nagy „kedvencét”, Gyurcsány Ferencet is maga alá temeti. No, persze, hogy valóban így lesz-e, nagyon nehéz megjósolni, ám ha igen, úgy azt Gyurcsány az 1984-ben készült, „A Balaton-felvidék szőlészete és borászata” című diplomamunkájának, még  közelebbről pedig a rejtélyes körülmények közepette eltűnt szakdolgozat nyomába eredő Hír tévés újságíróknak „köszönheti”. És hogy utóbbiak mit tudtak kideríteni? Nos, például azt, hogy egy Rozs Szabolcs nevű földrajz szakos hallgatónak 1980-ban a pécsi tanárképző főiskolán már sikerült az említett Gyurcsány-produkcióéval megegyező című szakdolgozatot leadni. Ami ugyan lehetne a puszta véletlen műve is, ám mivel Rozs Szabolcsban Gyurcsány Ferenc első feleségének a testvérét tisztelhetjük, így legalábbis nem árt az átlagosnál sokkalta erősebben gyanakodni. Rozs egyébiránt a Hír tévének elmondta, mindaz, amiről a dolgozatában ír, a saját kutatása, arról azonban, hogy a volt sógora olvasta az anyagot, nincsen tudomása. Ami szerintem rendben is van, nem úgy, mint a Demokratikus Koalíciónak a történetet „kellőképpen tisztázottnak”, illetve „plágiumgyanúra okot nem adónak” minősítő állásfoglalása, különösen meg az ex miniszterelnök elég kínos magyarázkodása.

És itt nem csupán, sőt, nem elsősorban a Hír tévében elhangzott, igencsak zavaros eszmefuttatásra gondolok (Gyucsány először azt állította, halvány sejtelme sincs, miről is írt a sógora, ám később úgy pontosított, olvashatta a dolgozatot, amit „nagyon valószínűen” fel is használhatott), mint inkább arra a véleményére, aminek a Facebook-oldalán adott hangot. Mert ha azt a megjegyzését, miszerint „egy szakdolgozat nem tudományos értekezés, nem doktori disszertáció”, így azokkal nem szabad összemérni, el is lehet fogadni (és hát, az a mondata is őszintén hangzik, hogy „húszévesen nem készültem tudományos pályára, sok minden fontosabb volt nekem (...), a főiskolán egyszerűen csak túl akartam lenni”), azokkal a vádakkal, amiket az eset kapcsán megfogalmazott („A sejtetések, a gyanúsítgatások világát megszoktam. Amortizálásom szándéka napirenden volt, van, és ahogyan látom, még maradni is fog egy ideig. A jobboldalnak, Orbánnak évek óta az útjában állok. Ha neki rosszul megy a szekér, mindig támad.”), nagyon nem tudok egyetérteni. Egyrészt azért nem, mert a szakdolgozat ügyét a hazai jobboldal és személy szerint Orbán Viktor kétségkívül meglévő – és az idők során egyre súlyosabbá váló – Gyurcsány-fóbiájával nem kellene összemosni, másfelől meg azért, mert a „le akarnak járatni ezek a csúnya bácsik”-féle védekezést Schmitt Pál esetében sem tudtam (meg hát, nem is akartam) figyelembe venni. No, és ha már a bukott köztársasági elnök került szóba... Azt gondolom, Gyurcsánynak nem kellene a Schmitték által elkövetett hibákat megismételni. Vagyis: mutogatás és mosakodás helyett érdemes lenne talán a valódi sztorival előállni.

P. S.: A bírálat alapján rekostruált szakdolgozat minden ponton egyezik volt sógora, Rozs Szabolcs diplomamunkájával – hangzott el tegnap este a Hír Televízió „Célpont extra” című műsorában. A tévé szerint a feltárt egyezések jelentősen erősítik a plágiumgyanút.