HEOL

Demokratikus jogállamban nem kaphat szobrot egy tömeggyilkos háborús bűnös – egyebek mellett így indokolta meg Facebook-oldalán a Kerekiben néhány napja felállított egész alakos Horthy Miklós-szobor vörös festékkel való leöntését a népnyelvben csak „Orbán-bulla”-ként emlegetett Nemzeti Együttműködési Nyilatkozat elleni kaszinótojásos akciójával hírnévre szert tett Dániel Péter. A finoman fogalmazva radikális megoldásairól, valamint  nyers szókimondásáról ismert ügyvéd a Horthy-szobor nyakába akasztott táblán egy üzenetet is hagyott, többek között arról elmélkedve, hogy amit tett, azt „minden magyar és nem magyar áldozat, mártír, minden hazai és európai demokrata (...), a sok tízezer, ártatlan polgári áldozat, a deportált és gázkamrába vetett gyermekek és nők nevében (...) minden értelmes, tisztességes ember nevében” tette, „mert tömeggyilkos háborús bűnösnek nem jár szobor és nem jár tisztelet”. Nos, Dániel akciója a Horthy-kultuszt leginkább ápolni igyekvő magyarországi szélsőjobboldal körében verte ki a biztosítékot, amit bizonyít Szilágyi György azon sajtótájékoztatója, ahol a Jobbik országgyűlési képviselője nem csupán arról számolt be, hogy az ügyvédet feljelentette a legfőbb ügyésznél, de arról is, hogy ő és a pártja „a magamutogató és közveszélyes őrültként viselkedő” Dániel elmeorvosi vizsgálatát is nélkülözhetetlennek tartja. Ami számomra sok egyéb mellett azért furcsa, mert nem emlékszem arra, hogy amikor a Jobbik parlamenti képviselői meggyalázták Károlyi Mihály szobrát, a nyakába táblát, a fejére egy kipát rakva (senki ne jöjjön most azzal, hogy na, jó, de Károlyi áruló volt, mivel Horthy Miklós megítélése nem kevésbé ellentmondásos, sőt...), Szilágyi a bajtársai elmegyógyászati kivizsgálását szorgalmazta volna.

És ha innen nézem a dolgot, meg kell állapítanom, hogy szoborügyekben bizony meglehetősen álságos a hazai (szélső)jobboldal magatartása. Mert miközben a Szabadság téri szovjet hősi emlékmű eltávolításáért is harcoló Jobbik sem a Parlament mellett álló József Attila-szobor áthelyezését, sem a párt által hazaárulónak és a trianoni tragédia egyik legfőbb felelősének kikiáltott Károlyi Mihály egykori köztársasági elnök szobrának suttyomban történő elbontását és elszállítását nem kifogásolta – sőt, a Fidesz ez utóbbi akcióját lelkesen támogatta –, aközben a számára valamely szempontból  fontos alkotások elleni támadásokon mélyen fel van háborodva. Ezt láttuk akkor, amikor vandál fiatalok a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget szidalmazó, obszcén feliratot festettek a Fadrusz János által készített híres kolozsvári Mátyás-szobor talapzatára, amikor néhány eszement tinédzser (Zsögödi) Nagy János festőművész csíkszeredai szobrát meggyalázta, no, és amikor ukrán nacionalisták egy csoportja a Vereckei-hágón elhelyezett magyar honfoglalási emlékművet több alkalommal is durván megrongálta. Mindettől eltekintve pedig az a véleményem, hogy a szobrokon, különféle emléktáblákon való idióta „bosszúállás” – legyen szó Dániel Péterről vagy a „nemzetvesztő  Károlyi Mihály” szobráról a virágokat lehajigáló jobbikos Lenhardt Balázsról (akinek a véleménye, miszerint „hazaárulónak nem jár virág”, kísértetiesen hasonlít Dániel „érvelésére”) – a primitív, mondhatni  öszténylények sajátja. Akiknek a tettét egészséges gondolkodású ember nem tolerálhatja.