Közélet

2016.08.31. 17:18

Veronika szappanoperába illő csapathoz csatlakozott

Rögtön beleszerettem a gondolkozásmódjukba, a hozzáállásukba, a zenéikbe és az egész kultúrába, na meg persze a portugál nyelvbe – mondta Magyar Veronika , aki már megkezdte a tanévet cserediákként Brazíliában. A döntésről és az első élményeiről kérdeztük (tekintettel a fiatalságára, tegeződtünk).

Juhász Henrietta

– Hogyan ismerkedtél meg az AFS Magyarországgal?
– A kiutazásomat megelőző két évben önkéntesként tevékenykedtem az AFS Magyarországnál. Az én feladatom nagyjából annyiból állt, hogy figyelemmel követtem a cserediákok évét, hogy mennyire sikerült beilleszkedniük, különböző programokat szerveztünk nekik, valamint a más körzetek által szervezett rendezvényekre kísértem őket, orientációt tartottam az egri körzetnek és Budapesten.

– Így lett a ti családotok is fogadócsalád?
– Mi két egymást követő évben fogadtunk cserediákokat tíz hónapra: Rodrigót Brazíliából és Emiliót Olaszországból.

– Aztán te is kedvet kaptál, hogy kipróbáld magad cserediákként. Hogy esett Brazíliára a választásod?
– Azt, hogy miért éppen Brazília, mindig megkapom. Igazából természetesen nagy szerepe volt Rodrigónak a döntésben, mert ő mutatta be nekem Brazíliát. Rögtön beleszerettem a gondolkozásmódjukba, a hozzáállásukba, a zenéikbe és az egész kultúrába, na meg persze a portugál nyelvbe. Innentől kezdve nem is volt kérdés: három országot jelölhettünk meg, ahová utaznánk, nekem mind a három Brazília volt.

[caption id="" align="alignleft" width="650"] Magyar Veronikát szeretettel fogadták brazil iskolatársai. A bátor fiatal lány kizárólag ezt a távoli, dél-amerikai országot jelölte meg háromszor is a jelentkezési lapján.
[/caption]

– Mit szóltak ehhez a szüleid?
– A szüleim természetesen támogattak, hiszen ők pontosan tudják, hogy mekkora lehetőség mindez a nyelvtanulásra, tapasztalat és ismeretség szerzésére. Ha Európában is lennék, pont ugyanannyit látnának belőlem, mint amikor videochatelünk.

– Nehéz volt elindulni a hosszú útra?
– Indulás előtt nagyon izgatott voltam, de soha egyetlen egyszer sem féltem vagy aggódtam – már alig vártam, hogy itt legyek. Az egyetlen nagy félelmem a repülőút volt, hiszen még sosem utaztam repülővel, most pedig elsőre 35 órát egyedül. A Natal-i reptéren várt a fogadócsaládom, az anyukám és a két testvérem, a 26 éves Jessica és a 33 éves Karl, valamint az anyuka édesanyja.

– Mesélj, kérlek, kicsit a fogadócsaládodról.
– A fogadócsaládom nagyon eltér az átlagos, megszokott magyar családi idilltől, de én nagyon szeretem őket, most már lassan három hete, hogy itt vagyok és minden túlzás nélkül mondhatom, hogy már az elejétől itthon érzem magam. Csak a nővérem beszél angolul, vele egy szobában is vagyok, valamint a bátyám megérti az egyszerű kifejezéseket. Vele elég viccesen kommunikálok, sokat is tréfálkoznak velünk, mivel ő portugálul beszél hozzám, én pedig angolul válaszolok, de a lényeg, hogy megértjük egymást. Természetesen már az első napomon átjött a szűk 40 tagú család, az egyébként elég picike lakásunkba, hogy köszöntsenek.

– Ha jól gondolom, már a tanévet is megkezdted az iskolában. Hogy tetszik?
– Az első héten nem akartak iskolába engedni, de én nagyon szerettem volna, így végül már a 4. napomon mehettem. Tipikus, szappanoperába illő, hangos, nyüzsgő, zenés, táncos iskola. Senki sem beszél angolul sem az osztályomban, sem az évfolyamomon, szóval egyelőre nehézkes a kommunikáció, de nagyon jól esik, hogy nem csak én próbálkozom, hanem ők is. Nagyon nagy szeretettel vártak mind a tanárok, mind a diákok. A tanév jelenleg a 2. részénél tart, háromfelé van osztva, februárban kezdődik az új tanév. Nekem nem számítanak az itteni jegyeim, de azért aktív vagyok az órákon, már amennyire tudok.

[caption id="" align="alignleft" width="650"] Veronika Canoa Quebrada partjainál
[/caption]

– Milyen ott a hangulat, az emberek?
– A hangulat nagyon más, sokkal nyitottabbak, nagyon sokan ölelkeznek, puszilnak, és ez nekem nagyon tetszik. Alapjában véve sokkal hangosabbak, és nagyon sokat viccelődnek egymással. Egy tanórán ki-be járkálnak, hangosan beszélgetnek. Nekem mindenhol elmondják hogy mennyire tanult és jól nevelt vagyok – a magyar családom sokat nevet rajta. Tényleg, alapjában véve más a tiszteletről, rendről alkotott fogalmuk, óriási a különbség a brazil és a magyar tizenévesek között.

– Hogyan tudod tartani a kommunikációt a családoddal?
– Anyukámmal üzenetezünk, a család többi tagjával is néha, de inkább csak akkor beszélünk, ha valami fontosról van szó, vagy ha esetleg valami probléma van vagy itt, vagy otthon. Szerencsére velem eddig minden rendben, semmi problémám nem volt.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!