A klímakatasztrófák már a csecsemők születése előtt károsítják az agyat

Amikor a Sandy hurrikán 2012 októberében New York felé ért, Manhattan belvárosának hatalmas területeit árasztotta el, kétmillió embert áram és fűtés nélkül hagyott és több tízezer otthont megrongált. A vihar egy tikkasztó nyarat követett New Yorkban, amikor a hőhullámok miatt sorozatosan 38 Celsius-fok körüli hőmérséklet volt.

Azoknak a viselős anyáknak, akik akkoriban terhesek voltak, a klímakatasztrófa szélsőséges körülményeinek elviselése nemcsak kellemetlen volt, hanem tartós nyomot is hagyhatott magzataik agyában. Ez derül ki egy új tanulmányból, amit múlt szerdán tettek közzé a PLOS One című, lektorált folyóiratban. A New York-i Városi Egyetem Queens College-ának kutatói MRI-vizsgálatokkal kimutatták, hogy azoknál a gyermekeknél, akiknek az édesanyja megélte a Sandy hurrikánt, jelentős agyi különbségek mutatkoznak, olyanok, amelyek akadályozhatják az érzelmi fejlődésüket.

„Nem csupán éghajlati stresszről vagy egyetlen elszigetelt eseményről van szó, hanem mindennek a kombinációjáról” – mondja Donato DeIngeniis, a tanulmány vezető szerzője és a CUNY Graduate Center neuropszichológia doktorandusza.

DeIngeniis tanulmánya az első a maga nemében, amely a természeti katasztrófák és a szélsőséges hőség – ezek az események gyakran egybeesnek – együttes hatásait vizsgálja. Néhány éve a tudósok a nyarat „veszélyes évszaknak” nevezik, mivel többszörös kockázatok ideje lett, beleértve a hőséget, a hurrikánokat, az erdőtüzeket és a mérgező füstöt. Mindeközben a nyári hőmérséklet folyamatosan új magasságokba emelkedik.

A tanulmány 34, átlagosan 8 éves gyermek agyi képalkotási adatait elemezte, akiknek az édesanyja terhes volt a Sandy alatt. Bár azt találták, hogy a hőség önmagában nem gyakorolt nagy hatást, a hurrikán átélése a bazális ganglionok, az agyféltekék mélyén található szürkeállomány térfogatának növekedéséhez vezetett. Ezek az agy azon részei, amelyek az érzelmi szabályozással foglalkoznak.

Bár a nagyobb méret a stressz kompenzációja lehet, a bazális ganglionokban bekövetkező változások összefüggésbe hozhatók a gyermekek viselkedési kihívásaival, például a depresszióval és az autizmussal – mondja DeIngeniis.

„Amit látunk, az meggyőző bizonyíték arra, hogy a klímaválság nem csupán környezeti vészhelyzet, hanem potenciálisan neurológiai is, melynek következményei vannak a jövő generációira nézve, akik öröklik bolygónkat” – mondta Duke Shereen, a tanulmány társszerzője és a CUNY Graduate Center MRI-létesítményének igazgatója. A globális felmelegedés Sandyt még pusztítóbbá tette a tengerszint emelkedése és az óceánok hőmérsékletének emelkedése miatt, amelyek drámaian megnövelték a csapadékmennyiséget.

Yoko Nomura, a tanulmány társszerzője és a CUNY Queens College pszichológiaprofesszora szerint a születés előtti időszak „nagyon, nagyon érzékeny” a fejlődés szempontjából, mivel ilyenkor a magzat teste drasztikusan változik. Az emberi agy az anyaméhben növekszik a leggyorsabban, a születés előtt eléri teljes felnőtt térfogatának több mint egyharmadát. Ebben az időszakban bármilyen további stressz, a még oly kicsi is, „sokkal nagyobb hatással lehet” – mondja Nomura.

De ez a különösen érzékeny időszak egyben fontos tudományos lehetőséget is kínál. „A fejlődéstudomány, beleértve az ebben a tanulmányban tárgyalt tudományos eredményeket is, azért izgalmas, mert nemcsak azt mondja meg, hogy mit tehetünk a gyermekek klímaváltozás hatásaitól való védelme érdekében, hanem azt is, hogy mikor tudunk közbelépni a gyermekek védelmében, hogy a legnagyobb változást érjük el” – fogalmaz Lindsey Burghardt, a Harvard Egyetem Fejlődő Gyermekek Központjának tudományos igazgatója.

Bár számos bizonyíték van arra, hogy a prenatális, azaz az anyaméhben átélt stressz általánosságban befolyásolhatja a gyermek agyfejlődését, DeIngeniis szerint a klímaváltozással kapcsolatos stresszel kapcsolatos kutatások kifejezetten lemaradtak. „Ez a terület még robbanásszerű növekedésre képes” – mondta Jennifer Barkin, a georgiai Maconban található Mercer Egyetem Orvostudományi Karának professzora. Barkin a tavalyi Helene hurrikán anyai egészségre gyakorolt hatásait vizsgálja.

DeIngeniis tanulmánya konkrét bizonyítékokat szolgáltat arra vonatkozóan, hogy az éghajlatváltozás okozta események hogyan befolyásolhatják az agyat – mondta Barkin. „A mentális egészség értelmezése többnyire bonyolultabb, mint mondjuk ha röntgenfelvételen látható egy törött csont.” De az MRI kimutatja az agy térfogatának különbségét a környezeti stressznek való kitettség nyomán – mondja.

Barkin kidolgozott egy indexet az anyák szülés utáni egészségének mérésére. Azt mondja, az embereknek több figyelmet kell fordítaniuk az anyákra és mentális egészségükre – nemcsak az egészséges baba világra hozatala miatt, hanem hosszú távon is.