Naponta csaknem kétezer ember ad vért Magyarországon

A napokban járta be a sajtót annak a 80 éves ausztrálnak a története, akit aranykarú férfiként emlegetnek, mert hatvan év alatt több mint ezerszer adott vért. Magyarországon is sokan vannak, akik legalább negyven éve, megszakítások nélkül vért adnak. Szükség is van erre. – írja a Vasárnap Reggel.

A magyar rekorder 43 éven keresztül adott vért, az évek során több mint 180 alkalommal, de közel sem annyit, mint az ausztrál aranykarú férfi. A megoldás abban van, hogy a magyar véradók teljes vért adnak, ezt évente csak ötször teheti meg egy egészséges ember és csak 65 éves koráig, az ausztrál férfi azonban vérplazmát adott, amit gyakrabban – akár tíznaponta is lehet. Ezt a gyógyszergyártásnál használják fel. Veleszületett vérzékenységben szenvedő betegek ellátásához, immunrendszer működési zavaraiban szenvedő emberek számára gyógyszerek, égettek, súlyosan kivérzett, teljes plazmacserére szoruló betegek részére pedig infúziókat készítenek belőle. A teljes vérből ezzel szemben, háromféle vérkészítményt állítanak elő a véradás után.

Ezeket tudta a véradásról?

A levett vérből vörösvérsejt-koncentrátum, plazmakészítmények és vérlemezke-koncentrátum készül, ezért mondják, hogy egy egység teljes vér három beteg életén segíthet.

A véradás után a mintacsövekbe levett vért minden alkalommal kivizsgálják. A kötelező tesztek a HIV, Hepatitisz-B, Hepatitsz-C, szifilisz betegséget mutatják ki, és a vércsoportot határozzák meg, ezért szűrővizsgálat is egyben.

A véradással cserélődik, frissül a vér. Kutatók szerint egészséges, ha a vérben felhalmozódó felesleges vasat – amely szívproblémák és egyes daganatok kialakulásához vezet – rendszeresen kiüríti, éppen ezért még egészséges is.

Nobel díjat kapott 1930-ban az a tudós, aki meghatározta a vércsoportokat. Egészen 1901-ig ugyanis nem ismerte az orvostudomány az emberi vér típusait és különbségeit. Felfedezése Karl Landsteiner, osztrák biológus és orvos nevéhez fűződik, aki később az Rh+ és Rh- faktort is meghatározta.

Isaszegi János a rekorderek közé tartozik, már több mint százhúsz alkalommal adott vért. Azt mondja családi hagyományt követett és igyekszik ő is minél több emberrel megértetni, milyen fontos mindez.

„1977-ben adtam először vért, édesapám is véradó volt, magyarázni sem kellett, miért fontos ez, láttam a jó példát és mentem – mondta Isaszegi János, nyugalmazott tábornok. – Ha az ember valahol segíteni tud, a kezét nyújtja, itt meg a karját – ennyire egyszerű ez. Nekem a katonai missziók miatt pár év kimaradt. Ott ugyanis védőoltásokat kap az ember, fertőzőbetegségek ellen olyan gyógyszereket kellett szedni, aminek ki kell ürülnie a szervezetből, de ezt leszámítva, minden évben ötször vért adok. Eddig nem utasítottak el egyszer sem, vigyázok is magamra, hogy vért adhassak. Sportolok, rendszeresen fogyasztok céklát és száraz vörösbort is mértékkel, hogy minél tovább egészséges és véradó maradhassak. Több mint 400 ember gyógyulását segítettem eddig. Nem kérkedek ezzel, de ahol csak olyan helyzetbe kerülök, hogy megtehetem elmondom, hogy véradó vagyok. Sok kollégám lett emiatt ugyancsak véradó. Az egyik legkedvesebb történetem az volt, amikor egyszer értesítettek, hogy rendkívüli véradásra lenne szükség, Vácon voltam parancsnok és minden kötelezettség nélkül elmondtam a katonáimnak, hogy miről van szó, 173 katona követett. Azt az átmeneti nyári vérhiányt a bajtársiasság megoldotta.”

A tapasztalatok szerint sokkal többször és sokkal több embert kell ma megszólítani ahhoz, hogy eredményes legyen egy véradás, mint korábban.

„Amíg a honvédség és nagy állami cégek működtek, sokkal egyszerűbben és gyorsabban meg lehetett oldani, hogy azt a 400 ezer egységnyi vért, ami kell egy évben, begyűjthessük. Ehhez manapság évente 13 ezer véradó eseményt kell szervezni. Legnehezebb a fiatalokat megmozdítani, pedig egyre inkább szükség lenne rájuk, a véradók többsége ugyanis egyre idősebb.”

– mondta Nagy Sándor, az Országos Vérellátó Szolgálat- szakmai főigazgató helyettese.

Az technológiák fejlődésével, egyre takarékosabb felhasználást jelentenek a műtétek, de az orvostudomány fejlődésének a következményeként, a daganatos betegek kezeléséhez egyre több vérre van szükség. Ezt követik a különböző sebészeti beavatkozások, a sport- és közlekedési balesetek miatti sérülések a harmadikak sorban.

„A nyári átmeneti vérhiányok nem azért alakulnak ki, mert olyankor több vér kell, hanem azért, mert a nyári hónapokban kevesebb a véradó. Egy átlagos napon általában 1600-1800-an adnak vért, a nyári hónapokban ez kevesebb, pedig a fesztiválokon és a nagy nyári rendezvényeken is szervezünk véradásokat.”

– magyarázta Nagy Sándor.

A Magyar Vöröskereszt 1939 óta szervezi a térítésmentes véradást, amelyet az Országos Vérellátó Szolgálattal közösen végeznek. A Szolgálat honlapján folyamatosan figyelemmel lehet kísérni, hogy éppen milyen vérből mennyi van és melyikből van hiányközeli állapot. Aki adni szeretne, térképes kereső segíti, hogy éppen hol van erre lehetősége. Véradásra jelentkezhet minden 18 és 65 év közötti, legalább 50 kg testsúlyú egészséges felnőtt. Férfiak évente akár ötször, nők maximum négyszer adhatnak vért, két véradás között pedig legkevesebb 56 napnak kell eltelni.

Borítókép: Illusztráció / Shutterstock / Iakov Filimonov